Van lehetőség arra, hogy a nővéreméknek "adjam" a kisbabát?

Nagyon szép dolog, jogilag is megoldható, sőt, sokkal egyszerűbb, mint bármilyen másik módja az örökbefogadásnak. Ezzel keressétek meg az illetékes gyámhatóságot.

A gyerekkel kapcsolatban viszont tényleg érdemes egy pszichológussal is beszélni. Ha érzékeny lelkű gyerek lesz, akkor tényleg okozhat neki törést az, hogy az előző két gyereketeknek volt helye nálatok, ő meg "le lett passzolva". Teljesen mindegy, mi célból. Biztos vagyok benne, hogy arany élete lesz a testvéredéknél, csak ezt a részét is gondoljátok végig jól. Sok szerencsét :)

Szia

Csak annyit tennék még hozzá, hogy megnézhetnétek ezt az alapítványt, örökbefogadással foglalkoznak.Felvilágosítást tudnak nyújtani nektek a jogszabályokról, és pszichológiai tanácsadásra is van lehetőség.

[link]

Szerintem ha semmiképpen nem akarjátok a babát, akkor ez a jobb megoldást, jobb, mintha idegeneknek adnátok.

Meg jó, hogy felkészülsz rá, de sajnos ez azért nem így megy, hogy elhatárolódom érzelmileg és kész, mert itt nem arról van szó, hogy odaadod, aztán itt ott mikor rád tör emiatt a szomorúság elhessegeted, mert ezt a gyermeket látni fogod, tudni fogod mi van vele, szembe kell nézned az esetleges szemrehányásaival, etc.

Ettől függetlenül én tényleg azt gondolom, hogy ez a jó megoldás, ha semmiképpen nem tudjátok nevelni a babát. Remélem nem arról van szó, hogy akár még tudnátok is, de szegény nővérednek egy sincs, neked meg három és így érzed helyesnek, mert ez ne motiváljon...

Én egyébként (nem vagyok biztos benne, hogy ezt le szabad írni, mert Magyarországon ez illegális, de hát névtelen a dolog) kihordtam a húgomék gyerekét. Külföldön végezték a beavatkozást és genetikailag ő nem az én kisbabám,hiszen a húgomékból lett ő :) Én csak szállást adtam neki kilenc hónapig. Megmondom Neked őszintén még így is kicsit nehéz volt. De nem bántam meg egy percre sem, látni őket együtt és tudni, hogy ehhez én is hozzájárulhattam, ez nagyon jó érzés. A gyerekeimnek viszont furcsa volt, hogy anya várandós, de nem lesz kistestvérük "csak" egy unokatesó.

És mi van akkor,ha a gyerek majd azt a variációt tudná,hogy anya sajnos nem tudott babát szülni,ezért az ő "sejtjeit" te hordtad ki ?

Aztán később,ha a helyzet úgy hozza és elég érett lenne elmondjátok az igazat,ha szükséges!

Ezt én is megtenném a testvéremért!

Neked lesz viszont a legnehezebb!!!

Belegondolok,ha egyszer történik valami és te nagyon nem értesz egyet a nővéred nevelési elvével,mennyire lesz egyszerű elvonatkoztatni,hogy a te gyerekedet pofozza meg...persze ez extrém eset..de ilyen is lehet!

Egyébként mennyire laktok közel egymáshoz??

Ez nagyon szép dolog tőletek :)

A tesódék minél hamarabb intézzék el az örökbefogadáshoz szükséges iratokat, tanfolyamot, stb. Aztán szülés előtt szépen együtt bementek a gyámhivatalba, és elmondod, hogy le akarsz mondani a babádrol a testvéredék javára. Ez a nyílt örökbefogadás, legalábbis egy módja.

Ha a tesódnak akarod adni, akkor onnantól minden kapcsolatot szakíts meg vele.

Gondolj bele, ezt ti felnőttek tök jól, logikusan meg tudjátok magyarázni, hogy miért van így, de egy gyerek pont ezt nem értené meg. Ő csak a lelki részével lenne elfoglalva, minden szülinapkor, karácsonykor, családi összejövetelen ott leszel te, az "anya-nagynéni", akinek nem kellett, ott vannak a "tesó-unokatesói", és miért pont őt passzoltad le, ők miért élhetnek együtt... á, csak egy picit kell belegondolni, ez borzasztó.

Csak EGY példa az amit leírok, nem teljesen ugyanaz a szituáció, és nem biztos, hogy nálatok is működne.

Férjem szülőanyja 17 éves volt mikor megszületett, nem tudta normálisan eltartani a babát, az apa elhagyta, a nagyszülei sem nagyon akarták támogatni, nem volt jó a viszonyuk, elég zűrös család volt. Csak a két lány volt normális. Nővére akkor ment férjhez, a sógora mondta azt, hogy vegyék magukhoz a férjemet, mert így nem lesz belőle sem semmi. Férjem kiskorától tudta, hogy mi a helyzet, azt mondta kamaszkorában volt kicsit rossz, mikor tényleg felfogta, de mindent meg tudott beszélni a szüleivel és a nagynénjével is. Nagyon jó a kapcsolata a szülőkkel, született egy öccse is. Én mennyként, aki elvileg kritikus szemmel figyeli az anyóst, sem látom azt, hogy különbség lenne téve a két fiú, vagy az unokák között. A "nagynénjével" is jó a kapcsolata, szorosabb, mint a testvérének, de az anyja az anyja. A szülőanyja is imádja a gyerekeinket, rájuk már inkább tekint unokákként, míg a férjemre fiaként. Szereti az kétségtelen, de tudja hol a határ, amit ő vállalt. Született még két lánya, a férjem jóban van velük, de soha nem volt féltékeny rájuk. Talán ehhez kellett az is, hogy több mint 10 év van közöttük, és mondjuk soha nem volt olyan szituáció, hogy ők ehettek egy tábla csokit, míg anyósom azt mondta volna hogy nem. Szóval a korkülönbség miatt nem voltak olyan helyzetek, hogy gyerekként felmerüljön benne az, hogy bezzeg ő megengedte volna.

Személyes véleményem, ennek ellenére, hogy én nem tudnám megcsinálni. Sokat beszélgettem vele erről tudom, hogy nehéz volt lemondania róla, vagy pár év múlva mikor már dolgozott nem visszarohanni és magával vinni a kisgyereket. Amit természetesen az eszével tudott, hogy nem teheti meg, szakíthatja ki a családjából.

Náluk úgy gondolom neki volt a legnehezebb feladata. De kezelhette volna a férjem is másként ezt az egészet. Bár hiszem, hogy azért tudta ilyen jól, mert nagyszerű szülei vannak.

A helyedben én először is azt gondolnám át, hogy te vagy a férjed, ha megszületik akkor nem e fogjátok meggondolni magatokat. Mert ha egyszer megígéritek nem mondhatjátok, hogy bocs, mégsem. Ha a nővéred el is fogadja, a szíve mélyén soha nem fog megbocsátani (főleg ha nem lesz gyerekük), hogy már ott álltak a küszöbön, aztán megfosztottátok őket a babától. Vagy, hogy mennyire tudod majd kezelni azt, hogy együtt látod a gyereket, aztán mással megy haza. Nem e fogsz ebbe lelkileg belemenni.

atyaég ez szerintem nagyon rossz ötlet, tudom hogy nem ez volt a kérdés, de ez egyszerűen hihetetlen...... értem én a jó szándékot meg minden, de hogy lehetsz ennyire éretlen vagy nem is tudok ide megfelelő szót, milyen anya vagy te?!

akkor már ha segíteni szeretnél, inkább legyél béranya, vagy ha az sem kivitelezhető, akkor inkább fogadjanak örökbe egy árvát.