Normális, ha az apám haragszik rám amiért glutén és laktózérzékeny lettem?

Nálunk itthon mindennek az apámról kell szólnia. Ha valamelyikünk beteg lesz akkor a végén mindig ő az aki rosszul jön ki a dologból...mármint szerinte pl.: anyu lebetegszik és nem tud főzni, apu kiakad, hogy ebbe a kib@szott házba még kaja sincsen? Ha valakivel jó dolog történik azt pedig vagy irigyli és ezért sértegeti (pl.: lefogytam és közölte, hogy szörnyen nézek ki és undorító vagyok, ne merjek fogyni, 80-ról 70 kilóra fogytam, szóval így is 10 kiló még felesleg rajtam), vagy úgy gondolja, hogy az ő érdeme. Sajnos beszélni nem lehet vele, mert azt hiszi ő tökéletes és mi mind rosszak vagyunk. Most kiderült, hogy glutén és laktózérzékeny vagyok. Már utánaolvastam mindennek és ez nem a világvége. Elmondtam apámnak erre teljesen kiakadt mintha én tehetnék róla és azóta nem beszél velem, csak ha meglát közli, hogy tök fölösleges élnem ilyen betegséggel, mert ha valaki nem ehet kenyeret akkor az akár meg is halhat, hiszen ez már nem élet. Szóval eléggé magam alatt vagyok emiatt. Szerintetek apám normális? Mi a baja?