Van jogom rábeszélni, hogy ne menjen külföldre az apukám? :' (

Nincs!

Az életben néha kockáztatni kell,a jobb élet reményébe

n!

Anyukád mit szól hozzá?

Rábeszélni egy felnőtt embert úgysem lehet semmire, ha ő nem akarja úgy. De ahhoz igenis jogod van, hogy elmondd, mennyire hiányozni fog, és mennyire félsz ettől az időszaktól!

Nyilván nem mehetsz át zsarolásba, nem fenyegetheted meg, hogy miket csinálsz, ha nem lesz itthon, de amit érzel, elmondhatod neki. Ha már eldöntötte, valószínűleg nem fog maradni, de legalább beszélgettek róla, esetleg el tudjátok tervezni, hogy lenne a legkönnyebb átvészelni ezt az időszakot.

Persze, kevés a pénz... mondjuk pont maolvastam egy tanulmányt arról, hogy haldoklók mit bántakmeg leginkább az utolsó időkben. A férfiak körében első helyen szerepelt, hogy túl sokat dolgoztak, ahelyett, hogy a családjukkal törődtek volna. Fájdalmas, de azért az igazságnak ez a másik fele.

Ettől még mélyen megértem, hogy az illető családapa külföldön akar szerencsét próbálni, és többet, jobbat adni ezáltal a családjának. Csak nem biztos, hogy a több több lesz, a jobb meg tényleg jobb.

En Angliaban elek. Ismerek itt egy olyan csaladot, ahol mar megvolt a ket gyerek, es apuka Nemetorszagba ment dolgozni a jobb fizetesert. Be is jott, de valamiert atmozdult ide, Angliaba. Ugyanugy jart haza kabe, mint ahogy a te apukad tervezi. Gyerekek meg eleg kicsik voltak, 10 es 6 evesek voltak azt hiszem, mikor elkezdett kijarni. Aztan itt is el tudott helyezkedni apuka, de innen mar nem tudott olyan surun hazajarni. Eldontottek, hogy ez igy nem mehet tovabb. Kihozta a csaladot. Akkor 14 eves volt a nagyobb. Most 17 eves a nagyobb, mar beilleszkedtek, anyuka es apuka is dolgozik.

Nagyon hianyoltak egymast a csaladtagok, mielott sikerult ujra egyesulniuk, ezert dontottek igy.

Nagyon szerencsesek, hogy igy osszejott nekik, hogy ok is talaltak melot, es a gyerekek is be tudtak illeszkedni.

Talan egyszer nalatok is ez lesz. Talan apukadnak mar meg is fordult a fejeben, hogy o megveti odakinn a labat, aztan mentek utana. Kerdezd meg arrol, hogy milyen hosszu tavon tervezi az ottmaradast, hogy tervezi e, hogy utanamentek. Talan ha tudnad, milyen hosszura tervezi ezt az idoszakot, konnyebb lenne elviselni. Ha tudnad, hogy egy ev mulva ujra egyutt lehettek, akkor konnyebben venned, es ha ki tervez vinni titeket, te is felkeszulhetnel (nyelvtanulas, elsosorban), ha ezt tervezi, lebegjen ez a cel elotted, csak arra gondolj, hogy atmeneti idoszak, es nemsokara ujra egyutt lehettek.

Sok kitartast kivanok neked es csaladodnak, apukadnak pedig extra erot (lelekben) es sok sok sikert, en tudom, milyen nehez a kezdet, de en nekem annyival konyebb volt, hogy en parommal jottem ki, meg nem volt semmink, nem volt csaladunk, itt alapitottunk csaladot.

Valoban ne nehezitsd meg a dolgat, ne hullajts konnyeket elotte, igy is hatalmas rajta a teher, lelkiismeretfurdalasa is lehet amiatt, hogy otthagy benneteket. Mutasd azt fele, hogy eros vagy, es szamithat rad, nyugtasd meg, hogy nem lesz semmi gond, vigyazol magadra es a csaladra amig o tavol van, hogy nem lesz veled gond, es hogy a leheto legtobbet megteszel annak erdekeben, hogy o nyugottabban alhasson, ne aggodjon miattad. (Ez a lelki tamasz most kell neki, ha lelekben eros, es nyugodt, hamarabb be tud illeszkedni az uj helyen)