Mit tegyek, hogy a férjem ne legyen ilyen lusta, egyszerűen kikészít?

Hol éltek? Külön a szülőktől, vagy valamelyikőtök szüleinél?Bocs,ha elkerülte a figyelmemet,de a kommenteket nem olvastam... Ha külön éltek a szülőktől,akkor nem értem,hogy hol van a gyerek,amíg ti dolgoztok?

Nagyon szeretném,ha nem mennétek szét,mert akkor a halvány reményem megmaradna,miszerint fiatalon is lehet családot alapítani:D Mi is beszélünk erről a párommal és 22-24 évesek vagyunk.

Csakhát ottvan a párod,aki hiába szeret,ha le se sz@rja az egészet. Nem tanul,nem dolgozik... Hogy akarhat mégis így egy családot? A család nem arról szól,hogy csak úgy van és mindig ott is lesz,fotoszintetizál,parkolópályán van,azt szevasz,ő csinál amihez kedve van!Egy családot fenn kell tartani,főleg,hogy ő a "családfő". Mármint elvileg. Nem zavarja,hogy most csak egyedül te vagy a kenyérkereső,kedves kérdező? Még egy kisbaba mellett is...

Nem attól családcentrikus valaki,hogy jól elvan a gyerekkel,meg játszik vele,amikor épp nem gépezik,meg szerei,mert olyan aranyos meg szép...

Nem ismerem a párodat,de szerintem nagyon éretlen még és ezt nem piszkálásból írom. Én így nem vállaltam volna vele gyereket,ilyen hozzáállással.

Az a baj,hogy én is most kezdek rájönni,hogy hiába imádom a páromat és tartom értékes embernek,ha mégis van valami,ami miatt mindig szomorúvá tesz és nem tudom elfogadni,így lehet nem fog működni...

Ijeszd be szerintem,hogy ez így nem mehet túl sokáig,véges a türelmed,ez az életvitel nem egy családos emberhez való,hanem egy tinifiú szintjén van. Hátha ért belőle.

22L

"A mosogatást sem várom el, semmi ilyesmit. Csak mondjuk ha a mosógépben ott a ruha, kiteríthetné, vagy ha kupi van, összedobhatná a szobát, ilyen kis apróságokat."

Figyu, így nem fog menni. Konkrét dolgokra kérd meg, és írd is ki valahova, hogy pontosan mi a feladat és mikorra jössz meg (akkorra legyen kész). Magától nem fogja kitalálni, hiába tűnik neked apróságnak. (Ez különösen igaz, ha hajlamos a depresszióra. Valamennyire én is hajlamos vagyok, és rajtam is segítenek a konkrét feladatok.) Nem azt akarom mondani, hogy ne lenne elvárható, hogy ilyeneket észrevegyen, hanem hogy sokkal hatékonyabbak a konkrét kérések.

Még egy dolog fontos: ne beszélj bele, hogy hogyan csinálja. Ha te úgy szeretsz teregetni, hogy mindig kihagysz egy közt, ő meg az összesre terít, ne szólj bele! Hadd csinálja úgy, ahogy elkezdte. Ha beleszólsz, azonnal elmegy a kedve örökre. Így is meg fog száradni a ruha, max. egy kicsit lassabban. Ha már kialakult a rend, hogy minden mosás után ő tereget, és ez már stabilan működik legalább három hónapja, akkor nagyon-nagyon óvatosan említheted neki, hogy az xy barátnődtől hallottad, hogy mennyivel könnyebb vasalni a ruhát, ha kirázza/gyorsabban szárad, ha csak minden 2.-ra rak/stb. De ne utasítsd, csak kérdezd meg, hogy nincs-e kedve kipróbálni. Aztán ha úgy csinálta, mondd neki később, hogy most milyen gyorsan száradt vagy mennyivel jobb volt vasalni.

6-os válaszoló szerintem ritka nagy gyökér.

hát én sokat nem tudok segíteni, nem is olvastam végig, de én is nagyon lsuta vagyok, rajtam az segítene ha megmondanák, hogy most mosogass el, most porszívózz stb. csak így hogy várod hogy majd megcsinálja, úgysem fogja. legalább is én nem tenném.

+ csak magadnak főzz pl. akk majd megtudja milyen :D

"19Édesanyám is folyton hergel ellene ... " -írod..

Azért erre vigyázz..ebből nagy baj lehet. Ne vedd föl a hergelést ellene, állítsd le őt, próbáld ráveni, hogy a saját dolgával foglalkozzon! (jobb lenne, ha nem szólna bele az életetekbe- és főleg NE FOGJATOK össze ellene, nagyon visszaüthet ez. A jó dolgok elveszhetnek és a rossz felerősödik ezáltal. A békés, családcentrikus emberek így szoktak egyik percről a másikra eltűnni, mint malac a rozsban.

A természete nem fog változni- de itt az a baj, hogy a betegség és a munkanélküliség SOK most neki. Ezért egy ilyen depresszív - menekülő helyzetben van

(saját tapasztalataim vannak e téren,sajnos)

A megoldáshoz - a jó dolgok megtartáshoz és ebből a helyzetből való kilépéshez - nagyon okos segítőnek kell lenned (ne kiabálj, követelőzz, és a nagymamák ne szóljanak bele, nektek külön kell ezeket megoldani) Írtam az addiktológust, de nem könnyű azt megoldani, tudom. Próbálj Te keresni állást neki- és szelíden ajánlani, rávenni, pályázza meg. Nehéz ügy, de a legmélyén szeretet van köztetek, a kis családkában, és hát érdemes megpróbálni..