Ti megsértődtetek volna a párom helyében ezen a mondatomon? Csak elmondtam, hogy vélekedek.

Mondjuk azért azt tisztázzuk, hogy féltékenykedés alatt ugye nem egészséges mértékű szerelmi féltést értesz, mert az teljesen normális. Szerintem legalábbis nem egy kategória a féltékenykedéssel.

Vagyis az szinte mindenkinek jól esik (szerintem), ha a párja kimutatja, hogy félti az ellenkező nemtől, mert olyan csodálatos nő/férfi, ettől még abszolút megbízhatnak egymásban. Én is féltem a párom kb. minden nőtől, de teljesen megbízok benne, és felőlem azzal találkozik, akivel akar, soha nem ellenőrizgetem, vagy ilyesmi.

A féltékenység egyben féltés is.Minden számára értékeset félt az ember. Ha nem félti, akkor bármikor lecserélheti, pótolhatja, ergo nem érték neki.

A féltékenység egyben önbizalom kérdése is: bízom önmagamban is, hogy én egy szerethető valaki vagyok. Akinek nincs önbizalma, az minden nőben potenciális csábítót lát.

Aztán van a korrekt személyiség, akinek esetleg a gondolatai hangyányi csücskében megfordul, hogy milyen lenne mással, de soha nem realizálja,mert benne van a párjával szembeni becsület.Ilyen ember párja nem féltékenykedik sokat, mert vakon bízik a társában. Ettől persze még koppanhat egyszer:)

És végül van az önértékelés, a tartás: ha engem valaki egyszer átver,megcsal, nem kuncsorgok neki, ha beledöglök sem.

Tehát összetett dolgok ezek.

Lehet, hogy a párod, mert még nem ismer, nem azt vette ki a szavaidból, hogy te őt féltenéd adott esetben, hanem lecserélhetőnek tartod.

De lehet, hogy teljesen más a megváltozott viselkedésének oka. Netán máris van vaj a fején?

Csak vicceltem:)

Én sem vagyok féltékeny típus, igazából egyszer volt mikor eluralkodott rajtam a zöldszemű szörny :) A férjemmel még a kapcsolatunk elején jártunk, mikor elmondta, hogy az egyik barát-barátnője régen a szerelme volt. Én ilyet el sem tudtam volna képzelni, így nem értettem, belemagyaráztam dolgokat. Hiába mondta, hogy nincs már köztük semmi olyan érzelem, de nekem is látnom kellett, megtapasztalnom, ami nem egy hét volt. Most 10 éve hogy együtt vagyunk, már megbízok az illetőben is, nem problémázok ha együtt vannak, tudom úgy kezelni mintha a húgommal vagy egy másik barátnőjével akivel semmi nem volt köztük lenne. De eleinte nagyon nem ment. Sokat vigyorgott rajtam :)

Én nem hiszem, hogy a féltés = a féltékenykedéssel. Félthetem, hogy egyszer elüti a busz, vagy hogy úgy kel, hogy már nem akar engem. Féltékenykedhetek, ha ránéz valaki. Szerintem akkor jön elő a féltékenykedés ha nem azonos az értékrend a másikkal. Pl. ha nekem sem lennének barátaim, akkor egy olyan lánytól is félteném, akivel tényleg csak barátok voltak mindig is. Ha egy nagyon jó pasit látva becsuknám a szemem, akkor tőle is elvárnám. Stb.

Nekem tetszik ez az oszinteseg!

Sokkal jobb, mint hazudozni, de lehet, hogy o magaban ezt maskepp forditotta.

Semmi sértőt nem mondtál. " ha valaki menni akar menjen", ez is egy álláspont. Én ennyire nem vagyok érdektelen a párommal kapcsolatban, szerencsére ő sem velem, minket az ilyesmi érzékenyebben érintene, mert fontosak vagyunk egymásnak és biztos megpróbálnánk megoldani a problémákat. Vannak, akik ezt lazábban veszik, kevésbé fontos a másik a számukra. Nincs ezzel baj, csak akkor probléma, ha a partnere más típus, jobban ragaszkodik hozzá.

De te gondolom, régebben is ilyen voltál, amikor a párod megismert, nem várhatja, hogy megváltozz. Amilyet szakított, olyat szagol. :)

Hegymászásért meg egyetemért tisztelet? Ne röhögtess!

Nekem volt egy tanárom, akit az egész osztály tisztelt. Még a legbunkóbb gyerek is néma csendben ült az óráján. És ez nem félelem volt, tisztelet. Mert hiteles volt, következetes és igazságos.

Szerintem van köze a tiszteletnek a féltékenységhez. Mert ha a párom féltékeny, akkor feltételezi, hogy megcsalom, tehát azt, hogy nem vagyok őszinte, becsületes. Ha párkapcsolatban élünk, tiszteljen meg azzal, hogy nem néz ribancnak.