Nem undorító, ha egy szülő feltételhez köti a szeretetét?
De az, teljesen igazad van.
A legjobb "bosszú" az, ha mindezek ellenére is sikeres leszel önmagadért, a saját megítélésed alapján.
Köszi, hogy ilyen tömegesen írtatok, jól esik. :)
Nagyon rossz ez az állapot nekem, elhihetitek. Az utolsó előttinek teljesen igaza van, az önbizalmam a béka feneke alatt van, komplexusokkal küzdöm, egyszerűen már azt se tudom, akarok-e élni.
A szüleimtől naponta kapom az újabb "bíztatást", ma is lekövéreztek, apám elkezdte szapulni az alakom, mondván milyen ronda hurkás a hasam, ne csodálkozzak, ha nem kell majd senkinek... (176 cm és 73 kg vagyok. Nem állítom, hogy nincs rajtam fölösleg, de úgy érzem, apám rohadt kritikus. Amúgy nem szoktam szitkozódni, káromkodni, de ez most kikívánkozott...)
Szeretnék én is barátokra lelni, társaságba menni, de már olyan kicsi az önbecsülésem, hogy az utcára sem megyek ki szívesen, nemhogy még eljárjak valahova, sulin kívül csak otthon punnyadok szinte... Olyan csúnyának, butának, esetlennek látom magam, hogy nemigen tudom, hogy ilyen élhetetlen kis békaként mire fogom én vinni az életben...
Arra adjon nekem valaki valamilyen választ, hogy mégis hogyan kaparjak magamnak össze annyi önbizalmat, hogy legyen erőm kitörni ebből a családból, ami szemmel láthatólag csak leépít?
Arra gondoltam, hogy elkezdek fogyózni, s nyárra lefogyok 55 kilóra, akkor talán picit több önbizalmam lesz... (Nővérem is ennyi, ugyanolyan magasak vagyunk.)
Ne tedd meg nekik azt a szívességet, hogy a nővéredre akarsz hasonlítani súlyban is.
Kezdj el úszni, futni, vagy csak sétálni, próbálj ki új frizurát, sminkelj, meglátod már ettől is jobban fogod magad érezni, és ez látszani fog a kisugárzásodon. Minél jobban fogogd maga érzeni a bőrödben, annál többen fognak rád felfigyelni - leendő barátok, barátők egyaránt.
Történetedet elolvasva, én is csak sok sikert tudok kívánni a boldog élethez !!!
Remélem megtalálod a boldogságod, és mihamarabb megszabadulsz ettől a környezettől!
Egyébként nekem az a véleményem, hogy ezzel a szülő pont az ellenkezőjét éri el, azaz elidegeníti magától a saját gyerekét, ami később oda vezet, hogy a gyerek már ellenségként tekint a szüleire.
Nálunk dettó ugyan ez volt, hogy "ha szeretsz, akkor....", mire megmondtam, hogy akkor nem kell a szeretet, ha ehhez elvárás vagy feltétel is társul. Inkább ne szeressen, mint szeressen de feltételért.
Szerencsére hamar leesett anyámnál, hogy mi a helyzet, így abbahagyta ezt. Ez még a jobbik eset.
Sajnos nálatok más a helyzet.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a szüleid mérhetetlenül naivak és buták lehetnek, ha mindennek bedőlnek, pl nővérednek is. Ne törőd velük, egyik füleden be, másikon ki, majd minél előbb meglépni otthonról koleszba vagy valahová.
Szüleid egyszerűen torz értékrendűek.
Én ennyit mondanék a faterodnak:
"Haggyál már, lesz.arlak ba.zmeg ha nem tetszik ne nézz ide f.aszkalap. Értetted te kutya?"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!