Nagyon gonosz vagyok ha nem szeretem a párom gyerekét? Már mindent megpróbáltam de nem megy! Meg akartam felelni, de nem megy! Elfogadom hogy van, de nem szeretem!

12 éves fiú,már 5 éve vagyok páromnál,van egy 3 éves lányunk. Az ő születése nem befolyásolta a fiúval való kapcsolatomat,mert az előtte sem volt másmilyen. Szószerint a hideg kiráz a gyerektől. A viselkedése,a jelleme. Mindig is el volt kényeztetve,egyedül még most sem tud rendesen fürdeni,egy szendvicset nem készít el,ki kell nyalni a seggét,ha itt van,minden 7 végén, rá külön be kell vásárolni,édességen meg kólán él,úgy viselkedik mint egy 5éves,közben annyira buta és mindig ostobaságokat beszél. Hajnal 6kor már fent van 7végén és követeli a reggelit. Apa persze mindent elnéz neki,ő pedig ezt kihasználja,mivel az apja csak arra jó hogy mindent megvesz neki amit kiejt a száján. Mikor nincs itt meg fel sem veszi az apjának a telefont,nem érdekli. A kishugát állandóan piszkálja,idegesíti. A nővérét,aki velünk él (párom nagylánya),leköpi,inzultálja. A nővérét szeretem,de őt nem tudom. Ha itt van fenekestül felforgatja az életünket. Folyton ki kell szolgálni,párom el is várja. Most meg azzal álltak elő hogy ideköltözne. Na már nekem ez sok! Igy sem birom. 2 szobánk van,1 a lányoké másik a mienk. Hol lenne ő? Mikor itt van ígyis köztünk alszik! Ráadásul a kicsi oviba megy,én meg vissza dolgozni. Emelett hogy lássam még el ezt a gyereket is,aki teljesen másként nevelkedett? Rendetlen,állandóan pakolok utána,mindig lesni kell minden lépését! Tudom hogy a párom fia,és neki ő az első,de nem akarok egész életemben csak nyelni. Költözzek el én?