El kell mondani a gyereknek ha az egyik szülője börtönben volt még a születése előtt, vagy jobb neki ha nem tudja?

Szerintem alap hogy családon belül nincsenek titkok.

Legalábbis nálunk sosem voltak. Többek között erről szól a család, hogy megbízunk egymásban. És teljes mértékben elfogadjuk a másikat, mivel feltétel nélkül szeretjük.

Szóval én mindenképpen elmondanám.

Nincs olyan, hogy jó időbe mondod el. 18-20 évesen? Akkor majd megkérdőjelezi, ki is ő valójába. Tudod kicsi gyerek kicsi gond, nagy gyerek nagy gond.

Óvatosan fel lehetne készíteni, olyan meséket mondani néha, hogy a mackó valami rosszat elkövetett, és hogy tanuljon belőle börtönbe kellet mennie, de aztán ő lett a legjobb ember a világon. Most ez a ő szinte. Később óvodás korban amikor már a dolgokat felfogja, beszéljetek egymással, (két szülő),hogy a gyerek is ott van, de ne neki mondjátok. Persze az is legyen benne, hogy ezt senkinek sem szabad elmondani. Gondolom nem örülnétek, ha véletlen elszólná magát a gyerek az oviban. A gyerek annyit fog majd fel, amennyire épp képes.

Pedig szerintem igenis fontos az ok,hogy miért volt börtönben!Gyilkosság-pedofilia feldolgozhatatlan szerintem,bármilyen korban is tudja meg.

De el kell mondani mindenképp,mert ha egyszer kiderül,akár sok év után,akkor sokkal rosszabb lesz.

Szerintem nem kell elmondani,már rég volt,mire nagy lesz a gyermek,még régebbi lesz a sztori.Ha esetleg mégis valamikor megtudja akkor persze ne tagadd le.De én nem mondanám el.

/És ezt úgy írom,hogy az én férjem is volt börtönben./

előre leszögezem, h engem nem igazán nevelt az apám, nagyon korán szétmentek a szüleim.

kb 18 éves lehettem, mikor megtudtam, h apám ült. a nagyim tett rá utalásokat korábban is, de akkor még nem raktam össze a sztorit. a családom anyai része egyébként is utálta apámat, mert nagyon undorítóan elbánt anyummal. mmint érzelmileg és anyagilag.

18 évesen a kezembe került egy levél, amit apám volt szeretője írt anyámnak, abban részletesen taglalta, h apám mekkora szemét állat, és az életbe ne engedje anyám apámat a közelembe sem. ebben volt egy mondatnyi utalás a börtönviselt múltjára.

20 évesen mertem megkérdezni anyámat, h miért ült a jóember. ez is kiderült.

mások ezt nem tudják, mivel a családomban van annyi IQ, h nem ezzel kezdték anno, mikor bemutatták őt valakinek.

apám azóta sem javult meg igazán, bár szinte nem is tartom vele a kapcsolatot. elővigyázatosságból. ha jóban lennénk, sztem a világot a feje tetejére állítaná, csak h pénzt húzhasson ki belőlem.

sztem azért sem mondta el a családom jobbik része ezt a történetet, mert egy kisgyerek akaratlanul is kifecsegheti, és ez engem is rossz színben állított volna be. mert lássuk be, h az emberek, ha kimondatlanul is, de előítéletesek.