Minen anya ilyen idős korára, vagy csak az én nagymamám ilyen?

a mamádnak az a baja sztem, hogy jódolgában már azt sem tudja mit csináljon. kellene neki adni feladatokat, h hasznosnak érezhesse magát.

ezek után a helyedben arra is tennék magasról, ha megsértődik. ő van kiszolgáltatva nektek, egy idő után feladja a durcit, és változtat a viselkedésén. egyáltalán nem érezném magam suttyónak, ha kulturáltan elmondom, h mi a bajom vele.

# 11-es válaszolónak

Átérzem, nálunk igencsak hasonló a helyzet.

Kérdezőnek:

Tudod nagyon sokat hallom, főleg az 50-es korosztálytól, hogy ez a mai fiatalok divatja, hogy el kell költözni a szülőtől, régen 3-4 generáció együtt élt, volt ki vigyázzon a gyerekre, bla-bla. Szerintem ez a jelenlegi viszonyok közt borzasztó kártékony lenne. Gyorsan változik a világ, a mai nagyszülők többsége nem igyekszik ehhez felzárkózni, nem ismerik pl. az internetet, bedőlnek a tv, újság propagandájának (nem mondom, hogy az internet megkérdőjelezhetetlen forrás, de miután többféle módon tudsz tájékozódni, megbízhatóbb a tv-nél), nemigen bővítik az ismereteiket és a többi. Sok fiatal sokszor nyitottabb, tájékozottabb emiatt a nagyszüleinél, így el sem tudnak rendesen beszélgetni, mert a nagyszülő belenevelt pökhendiségén kell átverekedniük magukat, mely az esetek többségében áthatolhatatlan. Kiskoromban azt hittem, a híres „age gap” majd az én tapasztalatlanságomból és a nagyszülő tapasztaltságából fog adódni, mára rá kellett jönnöm, hogy ennek sokkal inkább oka a korral egyre fokozódó rugalmatlanság. Más világnézetben nőtt fel a nagymamád, más világnézetben te, de még mindig lehetne belőle értelmes, érett személy, egyszerűen ő nem akarja, számára ez így kényelmes. Kifogásként (akár maga előtt is) használhatja azt a szemléletmódot, amelyben nevelkedett (valószínűleg valamelyik őt nevelő felmenőtök is hasonlóan viselkedett), élvezi, hogy megérte azt a kort, ahol már ő basáskodhat a családja felett, gondolom, gyerekkorában eléggé elnyomták őt is. Az ilyen emberekkel ezt nem lehet megbeszélni, legfeljebb ha „hatalmadban áll”, elküldöd otthonról. Ha meg nem, elköltözöl.

Kitartást és sok sikert kívánok.

Az én nagyszüleim a világ legédesebb nagyszülei. Imádom őket, tisztelem és becsülöm. Hatalmas szívük van, és bármit megteszek azért hogy minél tovább velünk maradhassanak. Lassan dédunokát kapnak, és alig várom hogy magunk után őket ajándékozzuk meg vele.

VISZONT a szüleim egyre rosszabbak ahogy idősödnek. Főleg édesanyám. Mindig is szöges ellentéteik voltak a nagyszülőknek. Így egyetértek azzal hogy idősebb korban sokminden jobban előjön vagy csak akkor jön elő igazán. Ez van sajnos. Az idősebbeket már nem lehet megváltoztatni és sokszor ha leül velük az ember beszélgetni, akkor sem ér el sikert, sőt. Szerintem felesleges. A naygszüleim valószínűleg fiatalon is kedvesek voltak, így idős korukban is azok maradtak. Ez az élet rendje. Ki ilyen ki olyan. Legyen inkább intő példa neked, hogy te milyen NE legyél ha idősebb leszel. Ez a legtöbb amit tehetsz.

Azt szokták mondani, hogy az ember idős korára nem lesz mássá, mint amilyen fiatalon volt, csak amíg fiatalon ezt jól eltakarta a világ elől, vénségére már nemigen lesz mit és miért takargatnia.

Nem minden mama és papa lesz ilyen. De a tiéd sajnos ilyen lett, ez van. Nehéz ügy, mert a nyakatokba vettétek.

És nagyon tévedsz: meg lehet neki mondani, helyre lehet tenni egy önző és undok vénembert is, mert ez már nem a viktoriánus kor, hogy különben kitagad és éhenhalsz.