Miért ijesztgetnek a szüleim, nővéreim azzal hogy a munka világa milyen rettenetes? 21/L

Érdekes, én is a másik (úgy tűnik, kisebb) tábort erősítem, akik szeretnek dolgozni, jobban, mint iskolába járni.

Végigjártam mindent az ált sulitól a főiskoláig, engem is riogattak, hogy jaj, majd ha dolgozni fogsz, az milyen rossz lesz, és addig örülj, amíg csak annyi dolgod van, hogy tanulj. CSAK annyi dolog? Hát nem tudom, kinek hogy volt, de nekem középiskolában szinte semmire sem volt időm, mert napi 6 órát ültünk a suliban, aztán hazamentem, és otthon is rá kellett húzni 2-3 órát, hogy a tizennemtomhány tantárgyból jól teljesítsek. És a suliban állandó volt a stressz, hogy kihívnak-e felelni, folyamatos dolgozatok mindenből, minden "munkanap" ugrásra készen kellett állni, ott nem volt olyan, hogy pihi vagy nyugi van 1-2 napig.

A főiskola már jobb volt, ott "csak" a vizsgaidőszakok meg a dogák voltak húzósak, de ott is folyamatosan tanulni kellett, terhelni az agyat. Szerintem ez épp elég megterhelő, sőt, nekem rosszabb volt, mint az, hogy most bemegyek minden nap dolgozni, és ott munka van. Itt nem kell állandóan stresszben állni, hogy mikor mérettetek meg. Csinálom a dolgom 8-tól 4-ig, de ha utána haza megyek, ott már az van, amit én akarok. Nem kell még otthon is rákészülni a másnapra (egyszerű adminisztratív munkám van). Jó persze háztartást vezetek, főzök, heti 2x sportolok, így nem sok szabadidőm van, de kit érdekel? :) Dolgozom, pénzt keresek (nem valami sokat, az igaz, de akkor is, jó érzés, hogy magam dolgozom meg érte), mellette pedig szabad vagyok. A suliban nem volt ez így.

Szerintem ne félj a melótól :). Inkább az az aggasztó, hogy lesz-e munkád. Most nagyon nehéz. Én is 6-7 hónapig kerestem intenzíven állást, mire ez beakadt.

27/N

Munka és munka között nagy különbség van.

Én informatikai területen dolgozom, na itt pont nincs az, hogy leteszem a munkát négykor és elfelejtem másnapig. Hanem a szabadidőmből bőven kell áldozni arra, hogy folyamatosan tájékozódjak és képezzem magam, különben lemaradok és elveszítem az állásom. Mondjuk az is tény, hogy cserébe kötetlen munkaidőben dolgozom, annyit amennyit akarok, és nem annyira monoton a munka.

Szalag mellett nem tudom elképzelni magam, végeztem suli mellett hasonló jellegű munkát, és elég hamar azt éreztem, hogy egyszerűen elbutulok. Nagyon csodálom azokat az embereket, akik ilyen munkát végeznek akár egész életükben, én biztosan nem bírnám. Akkor már inkább tanulok életem végéig, az legalább változatos és érdekes.

Annyiban mindenképpen igaza van a családodnak, hogy vannak rettenetes munkahelyek. Ezért tegyél meg mindent, hogy ne ilyen helyen kelljen dolgoznod. Mert ha viszont szereted a munkád, akkor nem úgy érzed, hogy az életedből veszíted el azt a napi nyolc órát, hanem pont azt, hogy nyolc órában kötelezően olyasmivel foglalkozol, amit szeretsz.

Én több mint 10 helyen dolgoztam már.

Mindegyik munkahely nehéz amíg nem szokik hozzá az ember. Pl gyárban szalag mellett az elején olyan gyorsnak tűnik a meló hogy szinte lehetetlen csinálni. De ha próbálod minél gyorsabban csinálni, és minél jobban akkor egy idő után hozzászoksz. Utána már csak kényelmesen állsz, és lazán csinálod. Dolgoztam már gyárban ülve, és állva is. Állni sokkal rosszabb, de 2-3 hát alatt hozzászokik a hát, és utána már nem fáj. Voltam lapátolni is, na ott nem elég a 2 hét hogy hozzászokj. Ott kellett kb 1 hónap hogy ne menjen szét a kezem, és hogy ne izomlázzal aludjak el minden este. De ezt is meg lehetett szokni. És sokkal erősebb, és strapabíróbb voltam akkoriban az átlagnál. 2 dologtól függ ez az egész. Az egyik a hozzáállás, a másik hogy mit bírsz fizikailag. Ha jó a hozzáállásod minden munkát bírni fogsz amit fizikailag bírsz. De pl sokan azért nem bírnak 1-2 hóapnál többet gyárban dolgozni, mert nem bírják megszokni azt a sebességet. Később se csinálják lazán, hanem ugyanúgy kell csinálniuk mint első nap. Ezt meg hosszútávon nem lehet bírni. Én több gyárban is voltam, és volt olyan amit egyszerűen nem bírtam. 2 hónap után se jöttem bele abba a munkába, és nem ment gyorsabban mint az elején. Így reggeltől estig ott volt az az érzés hogy sietni kell, mert lassú vagyok, és kirúgnak:D Aztán kicsivel később el is küldtek amikor létszámleépítés volt.