Ti hogy viszonyultok az Anyátokhoz, ha buta ember?

Az anyád három nagy butaságot csinált életében.

1. Mikor kiderült hogy veled terhes, úgy döntött hogy megtart.

2. Felnevelt, ruházott, etetett, ápolt ha beteg voltál, és taníttatott (bár ez utóbbi elég nehezen hihető).

3. Hagyta hogy a gyerekéből egy tiszteletlen senkiházi legyen. (aki a saját anyját sem tiszteli, arról azt is nehéz elhinni hogy egyátalán anya szülte. legalja.)

az én anyám is egyszerű teremtés. pedagógusként lassan 30 éve van alsós kisgyerekek között, valamilyen szinten érthető, hogy beszűkült a gondolkodása, de szerintem az igenis az ő "hibája", hogy szabadidejében nincs igénye kilépni ebből a mókuskerékből, és önmagát művelni: olvasni, színházba járni, vagy egyszerűen csak elolvasni az újságot, hogy kicsit tájékozottabb legyen az iskola berkein kívül lévő világgal kapcsolatban. hazaér, bekapcsolja a tévét, nézi a sok szennyet, míg be nem alszik rajta.

velem is volt már, hogy kényelmetlenül éreztem magam társaságban, mert nem tud úgy és olyan dolgokról beszélgetni az emberekkel, hogy ne higgyen mindenki "prolinak" minket. (csak egy példa: nagycsaládi összejövetel, vacsoraasztalnál könnyed beszélgetés - ő elnézést kér, hogy ilyen témával zavarja meg a társaságot, de el kell mondania egy történetet az egyik diákjáról, aki véletlenül bekakilt az osztályteremben. nem mondom, vicces történet, de nem illett oda.)

sose tettem szóvá; néha próbáltam terelgetni, vettem neki könyveket meg ilyenek, de ő már nem fog változni. ezt el kell fogadni. nem kell olyan társaságba vinni, ahol esetleg ezért megszólhatják.

"Az anyád három nagy butaságot csinált életében.

1. Mikor kiderült hogy veled terhes, úgy döntött hogy megtart."

Azzal, hogy ilyet mondasz bárkire is, elismered, hogy te sem ismered a tisztelet fogalmát, és hogy anyukád téged úgy tanított, mondhatsz másoknak olyat, hogy bár ne születtek volna meg. Ilyet rendes anya nem tanít.

23-as, tudod nem mindenki olyan szerencsés hogy az édesanyja neveli fel. Sajnos létezik egy olyan szomorú dolog, hogy halál. Biztos hallottál már róla.

Szóval köszi a burkolt anyázást, és a leereszkedő, álintelligens hangnemet, de ezzel most mellélőttél.

Mellesleg nem értem mi bajod azzal, amit a kérdezőnek írtam. Ő egy vadidegen ember, miért tisztelném? Tudod a tiszteletet az egy olyan dolog, amit ki kell érdemelni.

Legközelebb ha nem tudsz kifejezetten az adott kérdésre válaszolni, csak a többi választ vizslatod, hogy melyikbe köthetnél bele, akkor inkább maradj csendben.

Akkor most elmondom, amit nem mondott el neked senki. Kétfajta tisztelet van. Az egyik az, amikor ismersz valakit, és felnézel rá valami miatt. A kitartása, a tudása, a becsületessége, stb. miatt.

És van az alapvető tisztelet, ami minden emberi lényt megillet. Ebbe beletartozik az, hogy nem mondjuk azt neki, hogy rossz ötlet volt, hogy világra jött.

És ezt én sem az anyámtól tanultam, úgyhogy neked is tudnod kellene.

Mondhatsz akármit, én akkor sem tudok tisztelni egy olyan embert, aki ilyen dolgokat ír az édesanyjáról.

Ez számomra gusztustalan és felfoghatatlan.

ma 11:42

Gondolom azért írt ki kérdést, hogy véleményt mondhassunk. Ha senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő nem tiszteli az anyját, akkor maradjon csendben, s ne kérdezzen idegeneket.

"Ti hogy kezelitek ezeket a dolgokat?"-

Kérdező, én úgy vagyok - egyre inkább-, megpróbálok szeretettel és megértő szándékkal közelíteni, viszonyulni a másik emberhez, ha apám-anyám-sógor-komám, ha nem.

És csoda történik: nem, nem lesz akadémikus professzor, de "ügyetlen, gátlásos, felszínes" mivolta megszűnik, megnyílik és hálásan reagál, ő is jobban figyel, megértőbb akar lenni. Egybefüggő akció és reakció.

27-es, ő maga vont be minket, vadidegeneket, azzal, hogy kiírta a kérdést.

Pont annyi közöm van hozzá, mint itt bárki másnak, vagy épp neked.