Azok a férfiak, akik nem végeznek semmiféle házimunkát, azok mit képzelnek magukról?
Én már nem tudom hogy egy férfi mitől érzi magát férfinak, attól hogy farka van?
Mert hogy büdös nekik a házimunka, egy tányért nem mosnak el maguk után, könnyebb beletenni a mosogatóba, hagy gyűljön majd az asszony a 8-10 órás munka után ha hazaér elmos, kimos, felmos utána mindent?
És még fát vágni meg füvet vágni is nyűg a hátukon? Mert a nők lapátolják már a havat is!
Jah arról meg ne is beszéljünk, ha a nő munkanélküli lesz, akkora férfi osztja az észt, hogy ő keresi a pénzt, kuss a neved!
Annyira elkeserítőek az ilyen kapcsolatok!
Mitől férfi egy férfi most komolyan?
9-es hozzászólónak: a légkondis iroda sem leányálom egyébként, nehogy azt hidd, agyilag el lehet ám fáradni, bár ugye akinek nincs agya.... de mindegy is.
A másik, hogy az én férjem is segít, ha megkérem. Igen jól esne, ha segítene magától, de szerintem már az is nagy szó, hogy egyáltalán megcsinálja. Hétvégén 1-2 dolgot kérek tőle, porszívózás, pakolás, a többi az én dolgom. De hétköznap miért segítene. Ráadásul decemberben 3 napot volt szabad, minden másnap dolgozott.
Én is úgy gondolom, hogy a férfi dolga is otthon segíteni, de nem kell sarkítottan fogalmazni, mert mindenkinek más a kapcsolata, nem minden férfi ilyen, mint akit leírtál.
A #16-os hozzászóló vetett itt még fel egy fontos dolgot amikor azt írta, hogy " h pontosan mit csináljon. sajnos abban még nem erős, h észrevegye" - nem tudom, honnan jön a nőkből ez a meglehetősen általános késztetés, hogy azt várják, a párjuk találja ki a gondolatukat. Én férfiként azt gondolom, hogy csak azt várom el a páromtól, amit előtte meg is beszéltünk, mert a feladatok megosztásának az alapja a kommunikáció. Tehát, ha én nem kérem meg, hogy főzzön nekem kávét, akkor örülök, ha eszébe jut, de nem fogok sem neheztelni, sem puffogni, sem durcáskodni, ha nem jut eszébe, hisz van szám, ha nem kértem, majd megfőzöm magam, nem várok el a páromtól gondolatolvasást, de még azt se, hogy állandóan rajtam járjon az esze, van neki is saját munkája, gondja, idegbaja...
Szóval nem tudom, honnan jön ez a dolog, az én párom nem egy rossz értelemben vett "tipikus nő", de mégis bemutatja, hogy pl. ha én felejtem a kulcsot a bejárati ajtóban mielőtt ő hazaér, és kopognia kell akkor lecsesz, amikor ő csinálja ugyanezt zsinórban, akkor meg hárít... bár n meg csak röhögök a dolgon, max visszakérdek, hogy "akkor post én bánjak úgy veled, ahogy te velem a múlt héten?"
édes drága 22es, 23as már megadta a választ.
nem azt várom el, h kávét főzzön, meg kiszolgáljon! már az zavar, ha ő pakolja a csomagtartót, és meg csak nézem. :)
az, h ha én képes vagyok arra, h a koszos zsepimet a szemétbe dobjam, akkor ő ne gyűjtse már a sajátját az ágy mellett, meg esetleg ha már 2 napja szárad a ruha, akkor jöjjön már rá, h elég száraz ahhoz, h betegye a kis szekrényébe. :)
ha látja, h tele van a szemetes, akkor ne gyömöszöljön még bele egy döglött elefántot, hanem emelje meg, és vigye le. ez nem gondolatolvasás, egyszerű igényesség. nincs sok elvárásom vele szemben, de hadd zavarjon már, hogy őt nem zavarja a kosz és a kupi.
vagy ha nem érzi, h gázos a helyzet, akkor legalább a szóból értsen, kapcsolja össze a szavaimat a látottakkal.
pl: életem párja! ha tele van a szemetes, akkor vidd le légyszíves.
amúgy nem autista down kóros a drága, csak otthon túlzottan ki volt nyalva az ülepe. mondjuk nálam semmi nem kötelező, minden csak lehetőség.
"...de hadd zavarjon már, hogy őt nem zavarja a kosz és a kupi." - kedves előző, hát zavarjon, úgyse tudlak megakadályozni ebben:)
Az én esetemben viszont a gondolatolvasás és az ilyen értelemben vett igényesség elvárása tökéletesen szinonim fogalmak lennének, lévén a saját rend iránti igényem (pszichológus által, standard MMPI teszttel bizonyítva) NULLA. Namost ebben nem ez az érdekes, ez egyéni szocproblem, az érdekes az az, hogy a megfigyelésem szerint ez a férfiaknál ÁLTALÁBAN alacsonyabb mint a nőknél (tudom, nekem is van szőnyegrojt-egyenesítgető haverom, ÁLTALÁBAN), ettől aztán kutya-macska kommunikáció folyik a két nem között, az egyiknek nem tűnik fel, a másik meg eszi a kefét, hogy "annak a másiknak MIÉRT nem tűnik fel"... a legjobb közelítés a problémára, ha úgy veszed, hogy hozzád képest olyanféle csőlátásunk van, amiből mindig kívül esik a kicsorduló szemetes, még akkor is, ha épp kicsordítjuk:)
(ez most egyébként is testhez álló példa, ülök a dolgozószobámban és írok neked, és az asztal mellett a szemetesnek már 45 fokban áll a fedele... bizisten, amíg nem került itt szóba, nem tűnt fel, pedig ma más vagy 3x dobtam bele... tudod, ez itt ilyen asszonyfree-zóna)
Miért itt szájalsz? Miért itt várod a lélek-öntést idegenektől? Félsz a saját férjedtől? Ugyanezt a "mit képzelsz"-et neki előadtad már? Nem akarok túl éles lenni, de ezt a magunkban való puffogást konkrétan egy jó nagy adag jellemtelenségnek tartom. Na nyomás takarítani.
A férfi attól férfi, hogy nem tart hozzád hasonló feleséget. Nem hirtelen felindulásból írom ezt vagy mert valami más területen lenne gondom és ide fröcsögöm ki. Valóban ez a véleményem a szituációról, a kérdésről. Az, hogy te itt előadod a profi mártírsirámot, az sokmindent mutathat. Nincs erőm belemenni, őszintén. Írjon ide a férjed is. Ennek így nem sok teteje.
ihihihihi, az enyém már észreveszi, mondhatni elvesztette a csőlátását :)
Éhes, és megdöbbenve veszi tudomásul, hogy akkor fog főtt ételt enni, ha megcsinálja.
A legjobb az elkerekedő szeme volt: drágám, nincs tiszta ingem...
Erre én: életem egyelek meg, elfelejtettél mosni?
Megtanulta. Ennyi.
Nem kell az összeköltözés elején fényesre nyalni a hátsóját és ha enni akar, meg nem akar koszos ruhában járni, akkor hirtelen már nem is lesz annyira igénytelen, hogy ne vegye észre.
Az otthoni rend? Én lejjebb adtam az igényeimből, tényleg van abban valami, hogy a nők általában jobban szeretik a tisztaságot, de ha életem párjának így is jó, akkor egy részt én nem fogok belebetegedni, hogy nincs letörölgetve a polc jó ideje, de őt sem szekálom, mert ebben maradt a csőlátása. Inkább kifejlesztettem én is valamennyire.
A többire meg tényleg azt mondom, hogy én is megcsinálom magamnak, neki sem törik le a keze.
Mind ketten dolgozunk, semmire nincs rá írva a nevem otthon, hogy azt csak én csinálhatom.
Látod #28, szépen levezetted, kompromisszum a dolgok helyes útja, ebben is, meg minden másban is. Csak halkan jegyzem meg, hogy mivel én évekig éltem egyedül is, ilyenekkel nem tudnál nevelni, mert ezen eszembe sincs puffogni, megkenem a zsíros kenyeret, vagy felveszem a RELATÍV LEGTISZTÁBB inget:) - és fel se tűnik...
(ismered a relatív tisztaság elméletét, nem? Van az embernek mondjuk 5 inge, szépen felhúzza őket, egymás utáni napokon, aztán, mire az 5.-et is elhordta, az első már teljesen kisezllőzött, az a RELATÍV legtisztább...:))) - na yo, nem venném a lelkemre, ha a hölgyek itt kapnának sztrókot, inkább nem folytatom:)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!