Miért nem helyesli apám a kapcsolatomat?
Illetve talán nem is a kapcsolatot... 17/L vagyok, és most van hét hónapja egy "komoly kapcsolatom", már amilyen komoly lehet ennyi idősen... Volt előtte egy "szerelmem", de akkor nagyon fiatal voltam, szóval vehetjük úgy, hogy a mostani barátom az első szerelmem, akivel ugyebár le is feküdtem már...
Apa nem nagyon örül ennek, bár nem beszélünk róla, de azért látszik rajta. A szüleim elváltak, anyával élek, szóval nem nála lakok. A múltkor el kellett menjünk a barátommal, de nem csak úgy meghívott, hanem még hozzá is tette, hogy mit gondolok, meddig fogja azt szó nélkül tűrni, hogy már nálam alszik, és hozzájuk még nem vittem el... Most pedig karácsony előtt megkért, hogy amikor nála leszek és ottlesz az idős nagymamám is, akkor ne kerüljön szóba, hogy mi együtt alszunk, mert mama nem helyeselné... Aztán hozzátette, hogy ő sem nagyon helyesli, de nem lett megkérdezve.
A szex sosem tabu, szóval nem prűd vallásos család, és egyszer még be is szólt mikor gyerek voltam, kb 13 éves, hogy reméli, hogy azért 15 éves korom előtt nem kerül le a bugyi... Persze hogy nem, normális vagyok, nem járok bulizni, nem iszok, nem cigizek, és nagyon szeretem a barátom, akivel megtörtént először.
Szóval nem értem, mi ez a hozzáállás apa részéről? Régen a 15 éves kort hozta fel, most meg nem helyesli, hogy majd 18 évesen a barátommal alszom... MI VAN? A srác is rendes, velem egy idős, normálisan tanul, normális a családja, szóval semmi zűr, amiért haragudhatna rá...
Apukák....
Mindig féltik a lányukat!
Egyik szülőnek sem könnyű elfogadnia, hogy a kislánya felnő és már szexuális életet él.
Többnyire az apák még nehezebben kezelik. Ennyi.
Örülj, hogy a tőled különélő apukád törődik veled.
Én sem örülnék, ha a 17 éves lányom már együtt aludna a barátjával, annak ellenére, hogy ennyi idősen én is megtettem.
De miért nem helyeslitek, pl te sem utolsó?
Mindjárt nagykorú vagyok. Nem fogom megbánni, hogy megtörtént, mert szeretem a barátom, és ha egyszer szakítunk, akkor is így történt, szerelmesek voltunk/vagyunk, nem egy buliban, részegen történt meg. Nincs mit megbánnom. Nagy kislány vagyok már eléggé szerintem, védekeztünk, azóta is, nem vagyok buta, nem leszek terhes, felelősséggel csinálunk mindent. Akkor mi a baj?:S
Eleinte igen, nehéz elfogadni, később hozzászokik az ember.
Minden szülő máshogy reagál, van, amelyik könnyebben veszi, van, amelyik egyáltalán nem is mutatja... stb.
Az is teljesen érthető, hogy nem szeretné apukád, ha nagyid előtt szóba kerülne. Teljesen más generáció, neki még nehezebb lenne elfogadnia, hogy már mások az "erkölcsök".
Apukád is idővel hozzá fog szokni.
Annyit tehetsz, hogy előtte nem nagyon forszírozod a dolgot. Nem kell az orrára kötni részletesen, hogy mennyire vagy benne a dolgokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!