Szerintetek próbáljunk együtt maradni és költözzünk Angliába, vagy pedig menjünk továbbtanulni és így elveszítjük egymást? (Ez a két opció van most)

Nem ér rá ez a kiköltözősdi még pár évig?

Fejezzétek be a sulit, aztán menjetek.

De ha mindenképpen menni akartok. Nekedmmeg még rokonaid is élnek ott. Akkor menjetek. Nyelv vizsgátok van, tanulni ott is lehet. Egyikőtök elmegy dolgozni, addig a másik suliba jár. Mikor befejezte cseréltek. Rohadt nehéz úgy, az igaz, de kivitelezhető.

Ne az alapján döntsétek el az életeteket, hogy együtt legyetek vagy sem. Lehet, hogy szarul hangzik, de baromi fiatalok vagytok, előttetek az élet, annyi minden történhet, hiába úgy érzitek, hogy egymás lelkét is jaj de ismeritek stb...

Később meg mikor tönkre megy, majd veritek a fejeteket a falba, hogy és én voltam olyan hülye, hogy elcsesztem az életem blablabla.

Azt csináljátok, amit egymástól függetlenül szeretnétek, még akkor is, ha szétmentek.

Mi együtt nőttünk fel gyakorlatilag, pont az utolsó középiskolás évem előtti nyáron kezdtünk el együtt járni, aztán itthon én pont ott tanultam tovább, ahova ő dolgozni ment, együtt laktunk, szerinted? Pedig esküvőt akartunk stb. aztán már évek óta nem is láttam, ha annak idején valamit csak azért választok, hogy együtt lehessek vele, akkor baromi dühös lennék magamra!

3 hónap után.... ugyan már. Ha most nem adja be a felvételijét, lehet, hogy mire kihirdetik a ponthatárokat akkorra már együtt sem lesztek, aztán szegény nézhet nagyokat.

Ne lopd el az életét ilyenekkel, hogy jaj ha itt maradsz akkor nem szétmegyünk, jaaaaaaj. Akkor szétmentek.

A távkapcsolat meg miért nem megoldás?

Meg miért nem tudtok ugyanott tanulni?

Nekem van egy olyan érzésem, hogy a csajnak kicsit több lehetősége van itthon is, míg te örülhetsz, ha valahova bejutsz, ő nyilván nem adja alább a máshol lévő jó egyetemeknél, de be lennél fosva, ha nem lehetnél állandóan a seggében, így aztán inkább legszívesebben nem is engednéd neki, hogy haladjon az életben, mert mi van, ha nélküled halad, inkább visszafogod őt különféle nyálas szövegekkel.

Ne legyél önző és ne kelts benne lelkiismeret furdalást.

Pluszba meg én marhára nem örülnék, ha az itthon sok lehetőséggel rendelkező, jó körülmények között élő lányomat valami pasas kicsábítaná Angliába felszolgálónak, csak azért, hogy ne szakítsanak. Az ám az életcél.

Hidd el, a távkapcsolat nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik. Mi májusban jöttünk össze a barátommal, mikor én érettségiztem, sejtettük, hogy fel fognak venni, szeptembertől távkapcsolat lesz, de megbeszéltük, hogy belevágunk. Emlékszem, az elköltözés előtti éjszaka sírtunk, meg minden, azt hittük itt a világ vége :D Aztán rájöttünk, hogy szeretjük egymást, és a távolság nem állhat közénk.

Majdnem minden este beszélünk Skype-on 1-2 órát, és minden hétvégén hazajárok (ő itthon tanul). Abban a 2 napban csak együtt vagyunk, én igyekszem a tanulást ott elintézni, így hétvégén nem kell ezzel foglalkozni. Vizsgaidőszakban pedig hazaköltözök, és csak vizsgázni járok le 1-2 napra, így napközben tanulok, esténként pedig találkozhatunk. Így megy ez már 3 és fél éve... a kapcsolatnak nyilván vannak jobb és rosszabb periódusai, de a nyarat együtt tölthetitek teljesen, ha spóroltok ösztöndíjból, stb, akkor elmehettek együtt nyaralni, megerősíteni a kapcsolatotokat.

Azért meséltem el mindezt, hogy lásd, nem olyan reménytelen a helyzet. Tanuljatok tovább mindketten, és ha végeztetek, menjetek ki Angliába. Mert bármilyen végzettség nélkül semmi olyan munkát nem találhattok, ami egy életbiztosítás. Vagy takarítani és mosogatni szeretnétek életetek végéig? Szerintem megéri ezt a kis időt így kihúzni, és utána boldogan élni, mint kiköltözni most, és küszködni később a megélhetésért.

Angliában élek, így pontosan tudom mi a helyzet kint.

Angliában az érettségid semmit nem ér. Ahogy a nyelvvizsgapapírod sem. Nem a papír a lényeg hanem az hogy tudsz-e kommunikálni. Sokszor hallottam már olyan történetet hogy valaki nyelvvizsga papírral jött ki, és csak lesett..

Angliában ha nincs valamiben gyakorlatod, nincs valami jó szakmád akkor munkád sem lesz nagyon.. Előbb vesznek fel egy gyakorlattal rendelkező embert mint egy 2 évest akinek semmije nincs.

Tanulni is lehet kint ez igaz. De nem ingyenes. Ha szakát akarsz tanulni, míg otthon egy OKJ ingyenes addig itt kint ha betöltötted a 19 évedet fizetni kell. Nem olcsó, tudom mert benne vagyunk..

Meg hát az a 3 hónap. Még nagyon friss a kapcsolat,még messze nem éltetek át mindent. Itt kint a kezdeti nélkülözések, a kezdeti tehetetlenség hogy egy vagyont kell fizetni a szállásért és munka még sehol, az a gyönyörű 3 hónapot is totál tönkre tudja vágni.

A család barátairól meg annyit, hogy minden vendég csak 3 napig vendég..Utána már nyűg.. Ne sokat remélj barátoktól, mert amíg nem vagytok kint sokkal könnyebb mondogatni, hogy "gyertek ki, majd segítünk" Nagyon hamar rájön az ember hogy sokszor saját magának nem tud segíteni,nem hogy másnak..

Én a helyetekben várnék pár évet Angliával.