21-22 évesen fel lennétek készülve az anyaságra?

Nem voltam felkészülve se anyagilag, se lelkileg. Most már viszont el tudnám fogadni, hogy anya leszek...ha meglennének a körülmények. Amíg nincs saját lakásunk, se félretett pénzünk, addig nincs gyerek. Úgyhogy, azt hiszem, 29-30 évesen fogok szülni. Nem is tervezek többet, hiszen nem férne bele anyagilag.

A párom a kezdetektől (az első találkozás után) azt mondta, szeretne gyereket, és jó anyja lennék a gyerekének. Egyébként még ő sincs tökéletesen felkészülve rá, de igyekszem tréningezni őt is és magamat is. Szóval csepegtetem az infókat a szülési árakról, a szobatisztaságra nevelésről, gyermeknevelési infókról.

A párommal 2 éve voltam együtt, mikor 19 évesen teherbe estem. Együtt éltünk akkor már 1 éve. Fiatal korában örökölt egy céget, így az anyagiak biztosítottak voltak. Iszonyatosan boldog voltam, de elvetéltem. Az anyaságtól azért nem féltem, mert 10 év van köztem és az öcsém közt, akit én neveltem szinte családi okok miatt. Pontosan tudtam, mennyire nehéz és hogy mégis mennyire megéri.

Azóta eltelt jó pár év, nincs gyermekem, az élet másképp alakította. Hogy melyik a jobb? Ez ezért, az azért.

én nagyon nem :) de még most sem, pedig már 25 vagyok. annyi mindent szeretnék még átélni, megtapasztalni, a saját személyiségemet fejleszteni. ha most egyszerre gyereket szülnék, akkor erre nem lenne energiám, sem lehetőségem. akkor a babára koncentrálnék, de egyelőre még nem kell szerencsére. majd 30 felé közeledve, mikor megértem rá.

a párom velem egyidős, és bár ő nagyon szeretne akár már most gyereket, de mivel a neheze rám hárul, így megérti, h most még egy kicsit éljük a világunkat, nem késtünk le semmiről.

már a kezdetektől szeretnénk családot, alapvetően ilyen beállítottságúak vagyunk, de egyikőnk anyukája sem szült olyan fiatalon, hogy ez példa legyen előttünk. sőt, én örültem volna, ha anyum még vár pár évet velem.

az anyagi háttér miatt nem kell, h fájjon a fejünk, viszont érzelmileg még nem érzem magam késznek.

Én 22 éves vagyok. Úgy érzem fel is vagyok készülve, meg nem is.

4 éve vagyunk együtt a párommal, 3 éve élünk együtt.

Rengeteg szörnyűségen mentünk keresztül, minden akadályt gond nélkül megugrottunk, így úgy érzem igen, vele vállalnék gyereket. Nemsokára házasodunk is :)

De sajnos mind idegileg, mind egészségileg belerokkantam a problémákba. Autoimmunos lettem, dolgozni sem tudok mert az orvos eltanácsolt az irodai munkán kívül mindentől az allergiák miatt, azt meg nem kapok sehogy sem...

Ülök itthon és mérgelődök.

Míg eddig szerettem a gyerekeket, most ideggörcsöt kapok ha egy kisbaba sír mellettem a buszon.

Hiába nem vagyunk bulizósak, nem akarjuk kiélni magunkat... én így is becsavarodok a kényszerotthonüléstől, félek hogy ha lenne baba rágofnám hogy miatta nem dolgozhatok. Az egészségügyi szempontokról meg ne is beszéljünk...

Tehát csak akkor vállalok babát ha már találtam munkát, dolgoztam, "kipihentem" az itthon ülést.

Ha már rendben vagyok lelkileg :)

Az sem lenne hátrány ha már lenne saját lakás, de mivel szülői segítségünk nincsen, csak hitelből lehet(ne).

Sajnos valószínűleg 3-4 éves távlatokról beszélünk minimum :(

24 vagyok és fejben Számomra most jött el az ideje,bő 5 év együttélés után.De nagyon és mondhatni hirtelen.

Eddig eszem ágában sem volt,mostmeg úgy vagyok vele,miért nem hallgattam a Páromra,már lenne egy 3-4 évesem...mintha valamit elszalasztottam volna.Bár a fiatal Anyaságot már mondhatni igen... Már azt gondolom,nem szabad ilyen megfontoltnak lenni,mint Én voltam.

áhhh, hol van már az a fiú, akivel 21-22 évesen voltam?:-D

most 32 vagyok, 4 éve házas. most sem vagyok érettebb az anyaságra, nagyon szeretünk kettesben, kötöttségek nélkül élni:-)