21-22 évesen fel lennétek készülve az anyaságra?

20-as:

Háááát, én is elgondolkoztam azon, hogy kit zavar ez? Van aki egész életében nem lesz rá érett vagy szimplán csak nem akar gyereket, van aki 20 évesen érett és/vagy be is vállalja... Nem vagyunk egyformák. Ez nem egy olyan téma ahol van jó és rossz válasz. A gyerekvállalást mindenki úgy időzítse, ahogy lelkileg és anyagilag is megérett rá. Kinél előbb, kinél később (kinél sosem) következik be, de ez így normális. Én sem gondolok rosszat arról, aki pl. azt mondja, ő nem érez késztetést és nem akarja bevállalni, sőt! Azt mondom, akinek nem kell baba az ne vállaljon, és nyugodtan álljon ki emellett, ezzel hoz egy felelősségteljes döntést, mert nem vesz a nyakába semmit, amivel másokat is tönkretehet. Egymás nézőpontját tiszteletben kell tartani. Nem vagyunk egyformák és elszomorító hogy ezt egyesek nem képesek elfogadni... Merő rosszindulat.

19-es! 17-es vagyok. Most,hogy szóvá tetted a lepontozásod olvastalak végig.Egyébként a 20 vagyok és első babámat váromnál nem olvastalak tovább,mert ilyenkor is csak Magamat hibáztatom illetve az említett érzéseim jönnek fel Bennem. Igazából annyit szeretnék mondani,hogy nagyon jól megfogalmaztad azt,mikor is érett erre Valaki LELKILEG!:) Rémísztő,hogy már ebben is Magamra ismerek...

A lepontozókon meg Én is többszörösen felháborodtam egy ideje,de aztán olvastam valahol,hogy sokan azért vannak itt,hogy ezt csinálják,azóta nem törődöm evvel...

Hát én 21 évesen az akkori barátommal úgy éreztem, hogy de szupi lenne, és persze, bármikor jöhetne a baba, és mennyire örülnék neki, meg minden rózsaszín lenne, meg cukorszirupos :). Aztán vége lett egy év után.

A mostani párommal már két és fél éve vagyunk együtt a kapcsolatunk elején, mikor még pár hónapja voltunk együtt terhes lettem, és akkor amikor élesben megtörtént hirtelen rádöbbentem, hogy Úr Isten, én ezt nem akarom, van bennem valami, nem akarok ebe belegondolni, szinte undorodtam a gondolattól is. Hogy mondjuk el a szülőknek, stb stb...nincs még semmink, páromnak tartozása van csak... aztán elvetéltem. Most már úgy gondolom szerencsére a szülők így is kiakadtak, hogy minek nekünk gyerek, nagyot csalódtam bennük, mindegy, túl vagyunk rajta. Nos azóta ez annyiban változott, hogy még jó darabig nem akarok gyereket..pontosabban azt igen, majd egyszer, de terhes nem akarok lenni, az még mindig szörnyű gondolat számomra, hogy megváltozik a testem...még olyan távol van ez tőlem, hogy csak na 25 vagyok, még vagy 2-3 évig nem akarok..majd ha minden vágyam ez lesz, akkor jön el az ideje.