Hogy tudom feldolgozni hogy tegnap az 54éves édeasapám meghalt?

A gepet kapcsold ki, az edesanyad mellett a helyed jelen esetben, ha ez a kerdes nem kamu veletlen, hiszen par napja hasonloval talalkoztunk itt a forumon.

Fogadd el az esetet, es anyukad fog segiteni abban, hogy elbucsuzz az edesapadtol!

Sajnálom, részvétem. :(

A halált el kell fogadni, ez az élet rendje. Gyászolni fogod még egy ideig és szépen tovább lépsz.

És nem voltál rossz fia. Ne gondolj ilyenekre.

Nagyon sajnálom! Sok idő telik el, sok kérdés merül fel benned. Adj időt ennek!

Nem igazi apának nehéz igazi fiának lenni. EZ nem a Te felelősséged. Sirasd meg, de ne vádold magad.

13 voltam én is, amikor apa meghalt. Ő beteg volt és még 50 sem volt. Akkoriban nagyon nehéz volt, picit elzüllöttem, bár pár hónap után rájöttem, hogy ez így nem jó és minden energiámat a tanulásba fektettem. Azt hiszem jól döntöttem, hiszen épp a felvételi előtt álltam és fel is vettek abba az iskolába, ahova menni szerettem volna. Ez egy jó alap lesz a jövőmet tekintve.

Közhelyesen hangzik, de idővel jobb lesz. Koncentrálj a tanulásra és motiváljon a jövőd!

17/L

Van egy olyan, amit úgy hívnak: gyászmunka. Ez kezdődött el, ennek elég hosszú ideje van, egy év is, de próbáld MAGAD megérteni benne.

Különböző fázisokon megy át: önvád, sajnálat, düh, elkeseredés, reménytelenség, szomorúság, elhagyatottság, és nagyon sok önvád újra: miért is nem tettem ezt vagy azt.. Hagyd az érzéseket, ne nyomd el, ne "tereld el a figyelmed" géppel, tv-vel, semmivel.. Ha van alkalmad komoly zenét hallgatni, az jó. Beethovent pl annak mélysége van, és segíti a feldolgozást, nem elnyomja.

http://www.youtube.com/watch?v=mgHxmAsINDk

Gondolj arra, másoknak is ilyen nehéz ez, ezalatt történik a "feldolgozás". Akkor közeledik a vége: ha azt érzed, megbocsátasz. Neki is és magadnak is. Mindent, feltétel nélkül megbocsátasz.

Fogadd részvétem!

Visszahozni nem tudod, ez ellen nincs mit tenni. El kell fogadnod, az talán neki, nektek a jobb a rosszban, hogy nem szenvedett sokáig, évekig, nem voltak különösebb fájdalmai, míg ezen az úton végigment.

Majd ha csillapodnak az érzelmeid, beszéld meg vele gondolatban mindazt, amit eddig nem beszéltél meg vele, mondd el neki gondolatban, hogy akárhogyan is volt, akármilyen is volt a ti kapcsolatotok, te ettől függetlenül szeretted, szereted és mindig is szeretni fogod.

Áll most édesanyád mellé, őneki is szüksége van segítségre, támaszra, támogatásra. Most ezekben a nehéz időkben támaszkodjatok egymásra!

Az idő minden sebet begyógyít. Addig legyél azok mellett, akiknél be kell tölteni azt az űrt, ami apukád halálával keletkezett. Mutasd, hogy erős vagy, és akkor hamarosan megint nevetés költözik otthonotokba.

Részvétem.