Akik gyerekes kapcsolatba mennek bele, azok hogy viszonyulnak a mindennapokhoz?

5 hónapja járok egy olyan pasival akinek az előző kapcsolatából már van egy gyereke (11 éves kislány). Köztem és az ex között kb. 2 hét telt el (ami szerintem kevés). Nem is ez a fő baj. Hanem hogy 1-2-szer találkoztunk, aztán minden megbeszélés nélkül (meglepetésként) a következő alkalommal hozta magával a gyerekét. A kislány egy kész hisztérika (nincs nevelve, soha nem mondtak neki nem-et), nekem nincs gyerekem, fogalmam sincs hogy kezeljem a helyzetet. A párom (bár ez erős túlzás ennyi idő után) meg úgy viselkedik mintha valami új anyukát választott volna, mert egy az egyben mindent rámhagy, de úgy hogy nem szólhatok semmiért ha valamit tönkretesz a gyereke. Kettesben programunk szinte nincs, (max. egy esti TV-zés), mert vagy az idős, anyukáját látogatjuk meg, vagy ha valahová megyünk (séta, mozi, stb.) akkor az gyerekes hétvégén van, és mivel szombat reggeltől vasárnap estig le van neki passzolva a gyerek, így nem marad időnk semmire kettesben. Próbáltam szóvá tenni (a gyereken is látszik, hogy szívesebben lenne kettesben az apjával néha), de a "párom" nekem esett hogy én utálom a gyerekét. Légyszi akinek ebben van tapasztalata, írjon nekem valami biztatót!