Csak én vagyok ilyen naív, hogy azt hiszem, hogy a párom ha beteg vagyok ápolni akar ahelyett, hogy elmenjen szórakozni?

Figyi, én nő vagyok, de én is úgy gondolom, hogy túldramatizálod...

Ha a párom beteg, természetesen ápolom, segítem - amennyire szükséges. És én is csak ennyit várok el.

Ha nagyon beteg vagyok, akkor aludni akarok, nyugalmat akarok... halk zene, vagy film... és senki társaságára nem vágyok.

Nem vagy annyira beteg, hogy állandó felügyeletet igényelnél. Tudom, nekem is volt már teljes kismedence gyulladásom. Kellett segítség, de nem kellett állandó felügyelet.

Csak azért ne menjen szórakozni, mert ha te rosszul vagy, igenis neki is legyen rossz?

Nem gondolod, hogy önző vagy? Vagy úgy gondolod, el tudnád egész este betegen szórakoztatni?

Mióta éltek együtt egyébként?

Akik lepontozzák az értelmes válaszokat, azoknak kívánom, hogy nyomják otthon az ágyat, a szeretteik pedig tojjanak a fejükre, menjenek bulizni, hagyják őket magukra! Na, majd akkor újra kitárgyaljuk a témát!

Kérdező! Ez az ember nem a társad, értékeld át mit is vársz egy kapcsolattól. Én ezután tuti szakítanék!

Nyilván te is tudod a választ a kérdésedre. A kapcsolat akkor jó, ha megvan benne a kölcsönösség. Ha kölcsönösen sz.rnátok egymás fejére, akkor nem lenne semmi gond. Viszont ha társadként gondolsz egy olyan személyre, aki nem tud/akar társadként viselkedni, akkor ott nem veled vagy vele, hanem a kapcsolat alapjaival van a gond.

Itt nem azon van a hangsúly, hogy mi az, ami általánosságban elvárható valakitől egy kapcsolatban, hanem arról, hogy te olyasmit vársz el tőle, amire ő nem képes, illetve megfordítva is igaz: nem képes/hajlandó valamire, ami szerinted elvárható lenne.

Nálunk pl. elképzelhetetlen lenne, hogy míg egyikünk az ágyat nyomja, addig a másik elmegy szórakozni, de mondom, ez NÁLUNK van így. (Csak azért hangsúlyozom ki, hogy ez nem egy egyetemes igazság, hogy a sok okos ne az én válaszomon élje ki a frusztrációját, ha egy mód van rá, mert baromi idegesítő már ez a "nem tetszik a válaszod, lepontozlak g..i!" hozzáállás, amit némelyek tanúsítanak itt.)

u.i.: Azért, ha nagyon rosszul vagyok, és a páromtól is elvárnám, hogy ilyenkor velem legyen, ne a haverokkal, akkor valószínűleg nem nyomnám a gépet. Mert ez meg képmutatás. Annyira azért jól vagyok, hogy gépezzek, de azt meg elvárnám, hogy apjuk legyen itthon, mert perpill beteg vagyok. Ezek alapján inkább az ágyhozkötöttség unalmával tudom magyarázni azt, hogy valamibe bele kell kötnöd a pároddal kapcsolatban.

Nekem is jól esne, ha ott lenne mellettem, ha valami bajom van. Természetesen nem náthára gondolok. Nem hiszem, hogy nagy kérés lenne egy nem tervezett buli kihagyása. Ehhez semmi köze nincs ahhoz, hogy tud-e segíteni vagy nem. Nem azt várnám el, hogy ott üljön az ágyam mellett, de az azért egy normális párkapcsolatba szerintem elvárható, hogy miközbe a párom rosszul van én nem megyek el önfeledten bulizni.

Én megkérdezném, hogy fordított esetbe neki hogy esne?

Az én párom nem menne el otthonról, ha beteg vagyok, pedig nem egy szent ember és rengeteg hibája van ,de ez még nála is alapvető..( max. ha elzavarom! ) És nálam is. Én alaposan fontolóra venném a szakítást ilyen esetben, hiszen ez azt jelentené nekem, hogy nem tudok rá számítani, ha bajom van.

Sajnálom, Kérdező, a párod nem egy empatikus ember...

Látom, rendesen le lettem pontozva... lehet megint...

(Bár szerény vélem szerint ez nem like és dislike gomb, de hát ki hogy érzi...)

De tényleg nem értem a problémát... de lehet, az a baj, hogy pasik között nőttem fel, pasik között dolgozok.

Szeretem erősnek mutatni magam. És nem akarom, hogy a párom gyengének lásson, ha nem muszáj.

Segíteni nem tud. Max sajnálkozó arccal ülhetne mellettem...

Tudom, itt elhangzott, ez sem elvárás. Csak az, hogy ne szórakozzon. Tehát: ha rosszul vagyok, érezze ő is rosszul magát... továbbra is fenntartom, hogy ez önzőség.

Persze más, ha olyan szinten szédül, hogy a WC-ig nem tud elmenni, vagy ha vizes borogatást kell cserélgetni. Ha segítség kell, akkor OK, természetes.

Nem úgy kell felfogni, hogy "tojik rám". Hanem hogy beteg vagyok, ezért nem tudok vele menni. Ő máskor nem menne el nélkülem, de most van rá lehetősége, hogy egy éjszakára kicsit lazítson.

Természetesen ha mind a két félnek megvan erre az igénye, akkor rendben, sajnálgassák egymást, meg sajnáltassák magukat...

De ha a két fél igénye nem egyezik, ott vagy kompromisszumot kell kötni, vagy el kell gondolkodni, mi is az alapja a kapcsolatnak, ha egy ilyen szitu ezt váltja ki?

Kedves 21:43-as!

Milyen kapcsolat az, ahol nem akarod, hogy a másik ember, akivel az életed tervezed leélni gyengének lásson? Azért vagy vele jobb esetben, mert vele szeretnél lenni. Megnézném azt a kapcsolatot, ahol pl. 10 év után közlöm a társammal, hogy jó lenne, ha nem látna, mert szarul vagyok.

Nem bántásból, de szerintem olyan állás kéne Neked, ahol kevesebb a pasi:-). Nekem ez a hozzállás a fura és nem is értem.

22:00-s:

Nálunk nem 10 év, hanem 19 :)

És nálunk én vagyok az erős... ha el is kapok valamit, tuti elfertőzöm a páromat is, és ő férfi lévén ilyenkor haldoklik :D

Bár meg nem tudom mondani, mikor voltam újra utoljára beteg... úgy 14-15 éve volt egy komoly kismedence gyulladásom, akkor elküldtem kiállításra (tervezett volt, de miattam le akarta mondani), előtte mellém rakta, amire szükségem volt, meg olyan 6-7 éve volt egy hörghurutom, akkor ő is beteg lett.

Egyszer voltam úgy beteg, hogy szükségem volt rá... olyan szinten szédültem, hogy segítség nélkül nem tudtam kiszállni az ágyból.

A "pasijaimat" meg nem adom... nem szeretek nők között dolgozni, minden hülyeségért hisztizik egyik-másik...

Na meg műszaki területen nem sok csajos munkát találnék ;)

21:43-as voltam :)

Hát ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák:-). A pasikkal kapcsolatban, van abban valami, amit írsz:-).

22:00 voltam