A pénz miatt szakítottam a párommal. Vajon jól tettem?
Én 29 éves lány vagyok a párom 46, de vagy 30-nak kinéz. Nagyon jóképű, sportos, egészséges életvitelt élő, szabad gondolkodású ember. Semmilyen káros szenvedélye nincs, egyedül a pénzzel nem tud bánni. Kb 2 évig jártunk együtt. Engem elösször egyáltalán nem zavart, hogy nincs pénze. Ha elmentünk valahova mindig én fizettem a benzinpénzt. Több alkalommal nálam is lakott, semmit nem kértem érte. Ha elmentünk szórakozni valahova azt is mindig én álltam.
Ugyan igyekezett rendesen dolgozni, de valahogy sose tudott megmaradni egy brigádban. Munkás ember amúgy, lakatos és ipari alpinista. Mindig volt valami baja, hogy vagy nem fizették ki rendesen, vagy nem jött ki a főnökkel, nem tetszett neki a munkamorál...stb.
Volt, hogy kifizettem egy nyaralást kettőnknek, hogy kicsit rendbe jöjjön.
Most legutóbb nyáron kiment Londonba dolgozni. Tetszett neki az ottani közeg, a munkamorál, de mikor hazajött úgy vettem ki, hogy igen nagy problémái voltak a nyelvtudás hiánya miatt. Többször leültem vele angolt tanulni, sose volt türelme hozzá.
De a legnagyobb probléma az volt, mikor kiderült, hogy a Londonból hazahozott pénze elment egy régi adósságára. Nem tudott albérletet fenntartani, így megint hozzám költözött. Aztán néhány héttel karácsony előtt kiraktam. Az volt az oka, hogy kölcsön akart kérni tőlem egy nagyobb összeget egy tanfolyamra.
Tényleg nem hülyeségre kérte kölcsön, de nekem mégis elszakadt a cérna. Én se származom gazdag családból, sokat dolgoztam, hogy megtakarításaim legyenek.
Nagyon szeretem őt, de kicsit sok volt, hogy ennyire nem találja önmagát a világban. A lányok többsége mindig a pénzes pasikat hajházta, engem ez sose érdekelt, főleg, hogy viszonylag jó jővedelemre tettem szert, de aztán mégis a pénz miatt szakítottam vele.
Nagyon hiányzik és nagyon rossz volt nélküle lenni karácsonykor. Sokszor üzenget még, nem tudom, hogy megbocsássak-e neki?
Lehet tényleg meg kellett volna adnom neki azt a pénzt, hiszen egy tanfolyamra kérte, amivel lehet utána jobban kereshet. Tudom, hogy nekem kell eldönteni, de véleményekre vagyok kíváncsi a leírtak alapján.
Én leírom az abszolút kívülálló, realista véleményem:
1. Jó eséllyel a legfiatalabb gyereketek diplomaosztóján te 50-53 között leszel, ő pedig 67-70 éves "nagypapa". Az első gyereketek esküvőjén már jó eséllyel özvegy leszel.
2. A leírtak alapján a hapsi 46 évesen úgy viselkedik, mint egy 18 éves kamasz, abból is a neveletlenebb fajta. Belekap ebbe-abba, majd ha megunja, akkor telibesz@rja a dolgot és "majd lesz valahogy". Ez a mentalitás kamaszkorban még elmegy, de nagyon messze áll egy felelősségteljes családfenntartótól. Élete derekáig se vitte semmire, nem valószínű, hogy pont most fog megváltozni, maximum ezt akarja elhitetni Veled, hogy addig is eltartsd. Ilyen korban az emberek nem szoktak változni, pláne nem pozitív irányban.
Ismétlem, ha családot akarsz, akkor készülj fel, hogy szó szerint minden és minden téren (gyereknevelés, házimunka, pénzkeresés, rosszabb esetben a férjed eltartása/kiszolgálása is) csak és kizárólag a te nyakadba fog szakadni. Pokol lesz.
Jobban jársz, ha keresel egy normális, korban is hozzád illő férfit, akinek komolyabb az életfelfogása. Biztosan léteznek még ilyenek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!