Elmosogassak vagy ne? Felek, hogy kifele menet eltorom a nagymama fejen a tanyert.

A parom a nagymamajanal lakik (miota meghalt a ferje, fel egyedul, ugyhogy amig el, addig muszaj valakinek nala lakni), aki 83 eves, de amugy "jo kondiban van", nem szorul semmiben segitsegre.

A szituacio a kovetkezo: delelott itt volt a nagymama huga, a neni csinalt maglyarakast, kb hasznalt hozza vagy 10 fajta edenyt (nem egy konyhatunder), par labost, meg rengeteg fakanalat, ezek meg delutan is ott figyeltek a konyhaban, mikor mi kimentunk ebedet fozni. Osszebb pakoltunk, meg viccelodtunk is, hogy ha mi szethagyunk egy labost, akkor ot perc mulva ott toporzekol a mama az ajtoban, hogy nem fer el tolunk a konyhaban, aztan o meg mekkora disznoolat hagy maga utan (de tenyleg, gyakorlatilag alig tudtunk hova pakolni tole). Megfoztuk a kis ebedunk, nagyjabol elmosogattunk, egy kicsi es nagy fazek maradt csak kinn.

Na, az elobb arra keltem delutani pihenteto alvasombol, hogy a nagymama elcsipte a parom mikor ment volna el itthonrol, es ordibal teljesen kikelve magabol, hogy o elmosogatta azt a disznoolat a konyhaban utanunk, es hihetetlen, hogy mi mindig mindent szethagyunk, nem lehetett mar elferni, de bezzeg o a nemzeti hos, mert elmosta a kislabost utanunk (a nagyot persze nem), es azonnal menjunk ki elmosogatni.

A legjobban az a resz tetszett, mikor frocsogve kifejtette, hogy en sosem mosogatok, es nem fog letorni a kezem, ha nem ejjel mosogat el a parom, mikor megjon, hanem en addig megcsinalom. Ebben csak az a legszebb, hogy mindig ketten vagyunk kinn a konyhaban, felvaltva mosogatunk, de o ezt sosem latja, mert sosem jon ki megnezni, ugyhogy valamibol levonta a fantasztikus kovetkeztetest, hogy en sosem mosogatok.

Valahogy igy az utobbira szeretnek rakerdezni, mert mar nagyon elegem van belole, hogy a hatam mogott ilyeneket magyaraz, mikor igazabol ahhoz se lenne sok koze, ha mindig csak a parom mosogatna, mert nyilvan en meg mast csinalok helyette (pl fozok). Otletek?