Nekem kellett volna oda mennem, vagy a húgomnak kellett volna oda jönnie hozzám?
Tegnap felkerestem az anyámat,már megint én.Ez egy hosszú történet...és szomorú.
Mivel anyám nem tartotta velem a kapcsolatot,mert én apámmal akartam élni,így a tesóimmal sem találkozhattam.Az egyik húgommal,ahogy nagyok lettünk,titokban felvettük a kapcsolatot.De most nem is ez a lényeg.
Kb.8 éve láttam utoljára a másik húgom,aki tegnap váratlanul jött anyámékhoz,akinél ugye én is megjelentem.Az előtérben ültetett le minket(párom,kislányom és engem)az anyám.Ott van egy asztal is,ahol beszélgettünk.Az én tesóm(aki váratlanul jött)elment mellettem,nem is adott puszit,mert én nem álltam fel a székről és mert nem figyeltem rá.Hozzá teszem,hogy a másik tesómmal beszélgettem(akivel tartom a kapcsolatot ő is ott volt anyámnál),és mire észbe kaptam,hogy a lakásban van már a másik tesóm,be is szóltak már nekem.
Nem direkt nem vettem róla tudomást,de mivel beszólt nekem,hogy arra nem vagyok képes,hogy felálljak,így oda sem mentem már hozzá utána.Elég lenézően nézett rám,amúgy is nagyképű,ahogy azt mondta nekem a másik húgom már régen is.
Most én vagyok tuskó,vagy ő reagálta túl a dolgot?
Mivel én vagyok az idősebb,gondolom annyit én is elvárhattam volna,hogy ne menjen el mellettem,hanem álljon meg és várja már meg,hogy észbe kapjak,hogy ott van és legyen időm reagálni.
Ti mit gondoltok erről?
Az illem szabályok szerint annak illenék köszönteni először a másikat aki érkezik valahova.
Persze neked is illett volna felállnod amikor érkezik valaki.
De nem hiszem,hogy ennek kellene jelentőséget tulajdonítanotok.Elég szomorú,hogy ilyen semmilyen kapcsolat van köztetek.
Ha szóba kerül,mondd,hogy nem figyeltél.
Szerintem ebből nem érdemes újabb haragszom rádot csinálni.
Az idősebb testvér előbb jött a világra, így a sorban is előrébb van. (Ha egyébként a szülők törekednek arra, hogy egyformán szeressék a testvéreket, akkor is.) Ez nem is kérdés a számomra.
Az, hogy a gyakorlatban Ti miképp intézitek a dolgaitokat, nem biztos, hogy "fedésben" van ezzel. Lehet, hogy a húgod úgy érzi, Te tartozol neki valamivel, vagy Ő "jobb" Nálad. (Mármint szerinte.) Ezek csak akkor derülhetnek ki, ha beszéltek egymással. Ha nem beszéltek, sosem jön fel, marad a jól bevált rossz/semmilyen viszony. A kérdés, hogy Te akarsz-e ezen változtatni? (Ha jól értettem, igen, azért mentél oda is, eleve.) Innen nézve, legyél elnéző vele. Kb. 99%, hogy megvan a saját problémája, és az a baj nem Veled van, hanem valami Rajtad kívül álló ok.
Az apánk is elment a húgaimhoz,felkereste a gyerekeit.Akkor a testvérem azt mondta,hogy ő nem nyit rám ajtót,ki vagyok én?Ha én látni akarom,menjek el hozzájuk.
Az anyám megtagadott többször is:
1,lány unokát adtam neki(mivel neki is csak lányai vannak,így a lányunoka hidegen hagyja,ezt meg is mondta nekem)
2,a gyerekelhelyezési pernél apámat választottam,mert az ő élettársa csak bántott és molesztált is
Soha nem állt ki mellettem az anyám,mégis több alkalommal előfordult már ,hogy felkerestem őket.
A húgom nálam leírta magát,megerősítette bennem az érzést,amit a másik testvérem is mondott már nekem,hogy ő mindenkinél különbnek és jobbnak tartsa magát.
Valahol úgy vagyok ezzel a dologgal,hogy,ha ő ennyibe vesz engem és a családomat,akkor én sem bókolgatok neki.
Köszönöm a válaszokat!
u.i:a myvipen is én jelöltem meg a húgomat,írtam neki pár sort,amire nem is reagált,helyette körlevelekkel bombázott.Erre annyi volt akkor a válaszom,hogy köszönöm jól vagyunk,bár a körleveledben nem volt ilyen kérdés.
Az anyám és a családomról,aki ismeri az egész sztorit,mindenki azt tanácsolta,hogy hagyjam őket a francba.Csak én kis naiv,úgy vagyok ezzel,hogy akármilyenek is,ők is a családom és egy életet leélni gyűlölködve nem lehet és nem is szabad.Számomra fontos dolog a megbecsülés és a szeretet.Már látom,hogy ezt a rokonságomból nem mindenki látja így.Pedig soha nem ártottam a tesómnak.Ezen is túl teszem magam.
További szép napot mindenkinek!
Köszi,hogy írtál.Tudod nekem megfordult a fejemben,de az elutasító szavai és a beszólása után,pláne,hogy átment egy másik helységbe és ő előbb eljött anyámtól köszönés nélkül...hát ott meginogtam.
Érezni lehetett,hogy semmibe vesz.
Ismét köszönöm,hogy írtál:)
Nem vagyok egy nagy hívő,úgy értem nem járok minden hétvégén templomban,de abban hiszek,hogy a szeretet mindent legyőz.
Sajnos a testvéreim más nevelést kaptak,más az értékrendjük,mint nekem és ezt észrevenni.
Az a testvérem,aki "hátat fordított"nekem,nem csak velem ilyen,a másik húgom is panaszkodik.
Majd egyszer rá jön...lehet valakinek új autója,ha a lelke szegény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!