Az anyák miért kényeztetik el a fiaikat?

Furcsa egy kérdés mivel velem anyám mindig is úgy bánt, mintha egy mocskos fattyú lennék. Szóval el sem tudom képzelni, hogy egy nő elkényeztesse a fiát! Sőt nem is láttam még olyat.

23f

A legtöbb anya "szerelmes" a fiába/fiaiba. Van a dolognak pszichológiai alapja, de pontosan nem tudom, akit érdekel, érdemes utánaolvasni.

Emellett a hagyományos családmodellben a házimunka a nőké, generációk kellenek, amíg megtanulja egy társadalom, hogy ha a munkahelyen is ugyanannyit dolgoznak már a nők, akkor a háztartásban is ugyanannyit kellene, mint a férjeiknek.

Nekem mèg nagyon kicsik a fiaim, de már most igyekszem önállóságra nevelni őket. Szeretném, hogy később természetes legyen nekik, hogy rendet tartsanak maguk körül, egy tál ételt bármikor el tudjanak készíteni, és úgy általában meg tudjanak majd állni a lábukon.

Ettől függetlenül én is kényeztetem őket, de nem szeretném, ha teszetoszák lennének, ha kikerülnek a nagyvilágba! :)

Az a szülő, aki mindent megcsinàl a gyereke helyett, mindent kivesz a kezéből, hogy megkímélje, szerintem a legrosszabbat teszi. Hiába szeretetből csinálja. Kell az önállóság!

tízeske! én téged nem értelek. ha ennyire zavar, h ilyen kis teszetosza a párod, akkor miért vagy vele? baromi fárasztó lehet, annyi szent.

vegyél valami gyerek-ill. férfinevelésről szóló könyvet, hátha beválik valamelyik módszer :D

Tízes vagyok. Nemrég költöztünk össze, előtte ennyire nem volt feltűnő, az anyukája egyébként aranyos, nekem is mindig hozza a kakaókat-sütiket.

Néhány "módszerrel" már próbálkoztam, egyes dolgokra már "képes", remélem idővel ez bővülni fog. Csak a háttérben anyunak nem tetszik, hogy a picifiát nem szolgálom ki, sőt, még a munkába is befogom miközben én a konyhában henyélek a süteményeimmel.

Szerintem ez inkább beállítottság mint kor függvénye. Én elmúltam 40 éves, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy a nő dolga lenne a háztartás vezetése úgy, hogy mind a két fél egyformán ledolgozza a maga 8 óráját. Vannak, akik úgy lettek nevelve, hogy vannak tipikus férfimunkák, de azért valljuk be, az egyik sem olyan, amit naponta kell végezni. Persze nem arra célzok, hogy pl. egy kertes házban a nő mondjuk a házon belüli munkákat végzi, a férfi meg minden nap a kinti munkát, hanem arra, ha a férfimunka kimerül a javítgatásokban, esetleg a kocsimosásban. Mondjuk engem is próbált anyám úgy nevelni, hogy a nő dolga a házimunka, elvárta volna, hogy kitakarítsam az öcsém szobáját is, és bizony volt olyan testvére, akinél ez a nevelés sikerült is, ott természetes volt, hogy a lány takarítja a fiútestvér szobáját is, csak azért, mert lány. Na, nálam ez nem vált be, "elfajzottam". Jellemző erre a régimódi felfogásra, hogy anyám pont tegnap mondta, hogy mi fordítva születtünk az öcsémmel, mert az öcsém napok óta süt-főz, én meg épp az asztalomat javítottam ma, és amúgy is utálok sütni. Tehát szerinte egy nőnek automatikusan élveznie kellene a hagyományosan női munkákat.

Viszont annyiban bajban vagyok - és azt hiszem, a leendő menyem utálni is fog - hogy az én két fiam nemigen csinál semmit. A nagyobbik (19 éves) ugyan rendben tartja a szobáját, de a porszívót szerintem valami UFO-nak nézi, a portörlőt meg fel sem ismeri. A kicsi még rendet rak ha ráparancsolok, de már húzza a száját. Nemrég próbálkoztam bevezetni - sokadszorra az évek során - hogy mindenki mosogasson el maga után. Egy darabig ment, aztán valahogy elfeledkeztek a dologról. A nagyobbik néha főz a barátnőjével, de még SOHA nem mosogattak el. Viszont ha nem akarom, hogy ott rohadjanak az edények, ellepjenek a bogarak, kénytelen vagyok mosogatni. A mosással nincs gondom, azt a gép elvégzi. Szerencsére azt már megtanulták, hogy ha kajásak, megtalálják az ennivalót, nem kell kiszolgálni őket. Reggel ugyan elkészítem a szendvicsüket a suliba, de ha bármelyikük éhes, nem szolgáltatja ki magát, megtalálja a hűtőt és még egy melegszendvicset is el tudnak követni. De nem tudom mi lesz később, ha a saját lábukra állnak, mert most így kénytelen vagyok megcsinálni mindent, ha nem akarom hogy megegyen a kosz minket. Ráadásul mivel egyedül nevelem őket, még az sincs, hogy az apjuktól azt látnák, hogy segít.

Persze! Mindig csak a fiuk!

A lányok, meg szerepet tévesztettek!

Valamikor a lányok úgy főztek mint az anyjuk,

de mára már úgy isznak, mint az apjuk...