Szerintetek mit tegyek?

A családomról lenne szó.

A családom.

Lássuk csak, hol is kezdjem. Konkrétan imádom őket, és igen, ezt ironikusan mondanám, ha most nem írnék. Ebből az iróniából gondolom már levontad a következtést: nem szeretem őket. A nővérem, akiben megbízok, elmesélek neki olyan dolgokat, amiket másoknak nem feltétlenül, ő, olyan marha kedves, hogy „kibeszél” anyáéknak. Mindenki szerint én vagyok a nagy „családi hangulat” rontó. Szerintem ez az egész, erőltetett. Gondolom most is rólam beszélnek, hogy mi a szart képzelek, vagy valami olyasmiről. Tegnap este a nappaliban hagytam a tányérom, reggel lefeküdtem a kanapéra, mert még félálomban voltam, mert az én drága nővérem felhívott a telefonján engem hogy keljek fel. Nem éppen ilyesmi kelésekre vágytam a szünetben. Szóval, anya rögtön mondta, hogy tegnap otthagytam a tányért, és én, azt válaszoltam mindjárt, csak most keltem fel, és kb. még mindig alszom. Utána körülbelül fél perc múlva szintén eljátszottuk ugyanezt, majd megint fél perc múlva, amikor apa is ott volt már azt mondtam rendben, viszem is. Csak hogy, a kanapén morzsa is volt, és elkezdtem lesöpörni, amikor apa rám üvöltött a konyhából, hogy merre vagyok, és miért játszok a telefonomon még mindig. Én azt válaszoltam, hogy csak lesöpörtem a morzsákat a tányérra, ő nem hitt nekem és azt mondta, hogy nézhetem én őt ennyire hülyének, hogy ilyen átlátszó dumát bevesz. Ezután elmentem hajat mosni, amit a kádban végeztem, és ilyenkor tudni illik, (vagy inkább lehet) hogy órákat töltök el. A reggeli ilyenkor nagy felhajtás: villás reggeli, finom mindenféle. Apa az ajtón át közölte, miközben „relaxáltam” hogy lemaradok az utolsó adventi reggeliről, és következőnek késő délután eszünk. Mondtam, hogy jó, ha nem várnak meg hát jó. Erre azt mondta és mégis mennyit kéne, várjanak, erre én azt válaszoltam 15 perc, ő lealkudta 12-re. 5 perc alatt elkészültem, nem mostam meg a hajam rendesen, siettem. Kiderült, hogy a reggeli készítés kb. még 15-20 perc. Szóval, így telt a reggelem. Azt hiszem, még sincs kedvem lerajzolni azt a két rajzot, egyet anyának másikat apának, amit terveztem. Tegnap a nővéremnek meséltem, hogy a volt osztályom nagyon jól tud hazudni, és hogy nagyon parás. Erre miközben épp neki akartam látni a rajzomnak hallom, hogy arról mesél apáéknak, hogy én milyen nagy áhítattal meséltem ezt, anya csak olyanokat mondott, hogy „ez rémes” „úú” stb. Apa meg azt mondta, hogy hát igen, meg erre meg erre akarom használni, stb. És én a nővéremnek vettem egy olyan ajándékot ami nagyon tetszene neki, meg minden, tegnap szóba jött ez az ajándékozgatás, és azt mondta ő még semmit nem vett. Én ezt azért hiszem el, mert a szülinapomra sem kaptam semmit, se tőle, se apától, szerinte még mindig 12 vagyok mert még nem vagyok elég érett, se anyától, ja… nem tőle kaptam egy színházjegyet, amire persze az egész család eljöhetett, és őszintén szólva, ígyis úgyis mentünk volna színházba.

Körülbelül ennyit akartam mondani a családomról. Lehet, hogy én egy hülye kis gyerek vagyok aki nem ért semmit, és bunkó paraszt aki el van kényeztetve. Bocsánat. Ja és mellékesen - a nővéremnek az ajándékára mindig sok pénzt költöttem, legalábbis magamhoz képest, mindig odafigyeltem rá...