Mért fordult el tőlem mindenki, mert rákos lettem?
26 éves nő vagyok és egy hónapja derült ki,hogy méhnyakrákom van. Akik közel állnak hozzám,a család,pár barát tudnak a dologról,mert úgy voltam vele,kelleni fog a támogatás. Hát nagyon meglepett a reakciójuk. A barátok napról napra eltűntek,nem érnek rá,sok lett a dolguk.
A szüleim is elfoglaltak lettek,felém sem néznek,a testvéreimmel addig naponta beszéltünk,most kerülnek!
Megvolt a műtétem és kérdeztem a szüleimet,mit szólnának,ha hazaköltöznék,míg lábadozok?!
Azt mondták,hogy nem jó,mert hát ők dolgoznak,nem tudnak rám figyelni,stb.Nem is azt akartam ,hogy körbeugráljanak,csak hogy ne az üres lakásban kelljen egyedül lennem (albérletben élek).
Még nem vagyok túl a nehezén és nem tudom,menni fog-e ez a harc a családom nélkül.
Mit tegyek?
Menekülnek a probléma elől. Szemétség, főleg a szüleid részéről.
Nagyon sok erőt kívánok neked.
Kitartás szegény....
Gyógyulj meg!!
A nővéremnek van 2 csomó a nyakában, ha kiderülne, hogy komoly a baj, nem tudnám magára hagyni.
:(((((
28/n
Szerintem se szép dolog, amit csinálnak, de lehet nem szándékos és megpróbálom egy másik oldalát felvillantani: akivel ilyen nagy valtozás történik (legyen baleset, rák stb.) az érzékenyebb lesz a világra és annak minden rezdülésére. Másképp kezd el dolgokat látni és más lesz a fontossági sorrend, az idő is másképp telik. Sajnos a többi emberben nem zajlik le ugyanez a változás és ők sokszor nem érzékelik (es nem is akarnak szembenézni a helyzettel), hogy jelen esetben téged mennyire megbántanak. Sokan menekülőre fogják, elbagatelizálják, és sokak még hallgatni se bírják, ha valaki műtétről, kórházról, betegségről beszél vagy ha feltételezik, hogy arról akar majd beszélgetni. Ilyenkor még ha nem is ritkulnak a telefonok, te mégis úgy érezheted, hogy ritkultak, mert másképp látod már őket is és ők is téged.
Próbáld meg leírni nekik, hogy ők a családod, a barátaid, és fo tosak neked és úgy érzed szükséged van rájuk, hogy hamarabb felépülj, ne kérd vagy várd el, hogy mindenki fejvesztve melléd álljon, de aki reagál rá és segít, azokat nagyon becsüld meg. Sok sikert a teljes gyógyuláshoz!
Gyógyuljál meg, minél hamarabb, és ne szomorkodjál, az nem tesz jót neked.
A szüleid helyében én nem megijednék, hanem arra törekednék, hogy segitsek felépülni neked. Ne is szomorkodj miattuk, nem érdemlik meg.
Szia!
Ha másnak nem is, de a szüleidnek kötelessége lenne melléd állni, segíteni és a támaszodnak lenni fizikailag is és lelkileg is. El nem tudom képzelni, hogy milyen szülők az ilyenek, akiknek nem Te vagy az első ebben a szomorú helyzetben. Hogy tudják elviselni azt a tudatot, hogy Te egyedül kínlódsz, idegen emberek között, albérletben... Hogy tudnak este lefeküdni és reggel felkelni azzal a gondolattal, hogy a gyermekük lehet hogy halálos beteg és nem tesznek semmit a gyógyulásáért? Hogy tudnak a tükörbe nézni? Szánalmas emberek! Te légy erős és bízz magadban, akard a gyógyulást a családod nélkül is! Nagyon fiatal vagy, előtted az élet, csak akarj élni. Ha eddig nem volt, tűzz ki célokat maga elé! Írod, hogy egyedül vagy. Hagyd a régi "barátokat" és keress újakat. Nem tudom hol laksz, de sok helyen vannak rákbetegeket segítő közösségek, ahol meg lehet egymással beszélni a dolgokat és pszichológiai segítségnyújtást is kapsz. Írj be egy két kulcsszót a keresőbe (pl. rákbetegek, közösség) és rögtön kijönnek ezek az oldalak.
Remélem tudtam segíteni, sikeres gyógyulást kívánok Neked és fel a fejjel!!!
most legalább tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy kikre számíthatsz úgy igazán...
nagyon sajnálom, hogy ez történt, jobbulást kívánok! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!