Fura lenne ha összejönnék a barátnőm özvegyével? Szerintetek is csak pótlékot lát bennem, és én is összekeverem az érzéseket?

Ha jól megértitek egymást, akkor miért ne. Nincs ebben semmi negativ.

Ha csak pótlékként akarna, akkor nem MOST, hanem sokkal rövid idö alatt kezdett volna érdeklödni irántad.

Az meg, hogy a volt barátnöd férje volt... ezzel az erövel majdnem minden férfi kiesne a környezetedben, mert valakinek az Ex-e, vagy valamilyen rokonnak - akár milyen távoli is, vagy valami ismerös járt valamikor vele, stb.

Egy ÉLÖ barátnö ex-ével nem igazán lenne szép dolog összejönni, de CSAK azért, mert ha egy társaságba kerültök, ami ilyen esetben valószinö lenne, igen kellemetlen helyzetek adódhatnak. Ugyanez érvényes KÖZELI rokonokra is, de itt testvér vagy max. elsö unokatestvér szintig, ennél távolabbi rokonság nem számit.

Szóval szerintem nyugodtan menj bele, igen harmonikus kapcsolat/házasság lehet belöle. Az "egy barátnö" meg lehet, hogy csak féltékeny, vagy túl sok butaságot olvasott.

Én személy szerint nem tartom túl etikusnak a dolgot, és valószínűleg a környezetetek is meg fog vetni titeket emiatt. Ezek a tények.

A véleményed meg az, hogy ezt a halott barátnőd sem "bánná". Az meg már úgysem derül ki.

Ha nem félted a "barátságotokat"(amiben vonzalom van, az már nem barátság elsősorban...), elbírja a lelkiismeretetek, és élni akarsz ezzel a soha vissza nem térő lehetőséggel, akkor áldásom rátok.

u.i.: de a közvélemény miatt ne panaszkodj, mert te most vonzalomtól ittasan talán nem látod át, milyen dolog ez, de objektíven nézve csúnya. Szerintem.

Kérdező, ebben a világon semmi etikátlan nincs szerintem, egyedülálló, felnőtt emberek vagytok, még a konzervatív mérce szerinti gyászév is letelt már duplán is, és szerintem a barátnőd, ha valahogy meg lehetne kérdezni, ugyanezt szeretné, hisz nyilván haláláig felelősséget érzett a párja és a gyerekek iránt, tehát az lenne a kívánsága, hogy az ő életük rendeződjön, jó legyen, a párja találjon szerető, s a gyerekeket is a szívén viselő párt. Eddig az etika.

Gyakorlati oldalról meg lenne ennek előnye is, meg buktatója is. Az előny, hogy nyilván jól ismeritek egymást, és nem a "legjobb oldalt hazudva" hanem valójában, hogy a gyerekekkel is jó a viszonyod. A buktatója meg egyfelől tényleg az, hogy a környezetben esetleg nem mindenkinek tetszene (bár maguk se tudnák, hogy miért...) ennél komolyabban meg az, hogy mi lenne akkor, ha a párkapcsolat mégse működne, hogy alakulna akkor négyötök viszonya? A harmadik meg, hogy valóban, tök idegenek esetén is törvényszerűen befigyel ilyenkor valamennyi összehasonlítgatás, de itt erre még több sansz lenne, hisz mindketten közeli kapcsolatban áltatok az elhunyttal, ismertétek jól erényeit és hibáit.

Én ezt nem tartom etikátlannak.

Amolyan családpárti vagyok, hogy anya+apa+gyerekek, és nem csonka-családpárti...

Pl én, ha lenne egy imádott párom és tőle kisgyerekeim, aztán egyszer kiderülne, hogy halálos beteg vagyok és x nap után megfogok halni, akkor még külön végrendeletbe foglalnám, hogy majd keressen valakit magának...! Olyat aki szereti, és a gyerekeimet is szeretni tudja, és a párom is viszont szereti, és akármennyire is szeretett engem, nem fogja az új párját hozzám hasonlítgatni, stb.

Nekem megnyugvás lenne, ha nem búslakodnának egész életükben miattam, hanem folytatnák mással, hgoy újra vidámak legyenek, és akár még vállalnának gyerekeket...

És az, hogy ki az új személy... Egy barátnőm, vagy egy idegen, az meg már múljon a párom érzésein...

Így gondolkodva tudom ezt normális dolognak tartani.

Viszont az fontos, hogy megbeszéld vele, hogy te mit érzel, és ő hogy érez. Ha te elfogadod, hogy a meghalt párja nincs elfelejtve, tiszteletben tartod, és ha később vitáitok lesznek mégis (aprócseprő hülyeségek biztos lesznek), akkor sose legyél féltékeny a meghalt személyre, és sose hivatkozz rá...!

Kedves Kérdező!

Azt, hogy mi a fura nem is értettem, illetve azt az aggodalmat sem, hogy mit szólna a környezetük. És erre megdöbbenve olvastam az 1. és a 9. választ. Tényleg nem tudom mi a gond? Ha új kapcsoltba lépne egy özvegy? Hogy olyannal akit ismer, akit a gyerekei is elfogadnak és aki szereti a gyerekeit? Vagy csak olyannal léphet kapcsolatba, akit még nem ismer?

Aztán a többi válaszíró megnyugtatott: az emberek mégiscsak normálisak.

Sok a kérdés, a bizonytalanság egy kapcsolat elején? Így szokott lenni és ez segíti a megfontoltságot és izgalmassá is teszi.

De ne azokkal foglalkozzon, akik megmagyarázhatatlan okból valami szörnyűséget látnak!

Szerintem ezt csak ti érezhetitek. Te látod, hogy néz rád, hogyan viszonyul hozzád.

Egy személyes példa, bár kicsit más:

Volt egy srác akivel 29-21 éves korom között együtt voltunk. Szakítottunk eltelt 5 év. Húgom egy ideje furcsán viselkedett ha találkozunk, rákérdeztem. "bevallotta" hogy tetszik neki (együtt dolgoztak akkor már pár hónapja ezt tudtam), és "engedélyt" kért rá, hogy találkozgassanak. Nem mondom, hogy nem pislogtam nagyokat, és nem gondoltam azt hogy miért nem talál valaki mást, van még pár pasi a bolygón. De elkezdtek találkozgatni - az engedélyemmel :) - 15 éve vannak együtt :) Volt pár értetlenkedő a környezetünkben, de mára mindenkinek természetes, ezen ne parázz. Amúgy meg ez nem is annyira számít.

Volt pár kínosabb/viccesebb eset, mikor a húgom elkezdte mondogatni, hogy kiakasztja ezzel és azzal, akkor csak vigyorogtam, hogy tudom :D

Én örülök hogy együtt vannak, boldogok, gyerekeik vannak, szép család. Kár lett volna azért kihagyni, mert előtte velem járt :)

18-as! Te honnan veszed, hogy a férfi még nem volt azóta nővel? Vagy hogy nem e lenne neki is egyszerűbb felszedni egy vadidegent, ha csak szexre vágyik.

A kihagyott lehetőséget pedig miért veszed gúnyosra? Te nem érezted még, hogy vonzódsz valakihez, megvan az összhang, van benne lehetőség?

Nem olvastam el az összes választ, a többsége feltételezés.

Az valahol természetes, hogy a egy özvegy férfi "pótlékot" keres, de bárkiben azt keresne, nem csak benned! Van egy hiány az életében, amit be szeretne tölteni. Emiatt pedig nyilván van egy kis lelkiismeret-furdalása is. Ez mind természetes.

De miért ne sülhetne el jól a dolog? Én azt javasolnám, hogy kezdjetek el randizni, a gyerekek nélkül, mint nő és férfi, ismerkedjetek.

(Családomban egyébként volt hasonló példa, és tizenvalahány éve vannak együtt, közös gyerek is van.)