Megsajnálnátok apátokat így, vagy nem érdekelne, hogy szenved?

Elég kiskoromban elváltak a szüleim, mert az apám bekattant és nem volt normális, aztán akármikor kerestük, nem volt hajlandó engem látogatni, inkább nőzött, meg piált. Ennek 17 éve, pedig anyukám is nyitott volt arra, hogy normális kapcsolatot alakítsak ki vele, mindig írta neki a leveleket, hogy jöjjön és viselkedjen apaként. Már 3 éve nem hallottam róla, felkerestem a nagyapámat 1 éve az egyik közösségi oldalon, leveleztünk, de mikor írtam neki, hogy legyen szíves adja meg apu elérhetőségét, akkor letörölt az ismerősei közül és azt is visszavonta, hogy az unokája vagyok. Apu felbukkant, azt mondja, depressziós, mert semmi se sikerül neki. Kérdeztem, hogy velem miért nem tartotta a kapcsolatot évek óta, azt mondja, hogy mert nincs pénze meglátogatni (2 szintes háza van, kocsija). De hogy nagyon szenved, ezt állítja, mikor mondtam, hogy én is, mert elhagyott, akkor azt mondta, hogy "ez van". Nekem egyre jobban fáj, amit művelnek velem, de nekem most komolyan sajnálnom kéne?