Mit tegyek ez ellen?

19 éves lány vagyok, művészlélek, szeretem a saját utamat járni, de soha nem teszek olyat, ami a szüleim ellen lenne.

És ők mégis... Főleg anyám. Kutat a cuccaim között. Többször is lebukott! Láttam, ahogy a telefonomat nyomkodja, a laptopomban nézelődik, a táskámban turkál, ahonnan el is vett valamit, ami neki nem tetszett. És még csak meg sem próbálja úgy csinálni, hogy ne jöjjek rá.

Felvettek egy művészeti suliba, és még csak nem is gratuláltak, nem is örültek, mert szerintük "a festés nem nekem való", stb...

Hiába ülök le vele beszélni, hogy ne tegye, amit tesz, csak az a válasza, hogy "ő az anyám, neki ehhez joga van".

Ahhoz is joga van, hogy tudja, kivel találkozok suli után, kivel beszélek msnen, kivel telefonálok. És ha nem mondok neki el valamit, akkor olyan rejtélyes megjegyzéseket tesz, hogy "én mindent tudok", vagy "engem nem tudsz becsapni, átlátok rajtad", meg "tudok én olyan dolgokról is, amiről te nem tudod, hogy tudom."

Kicsit kezd elegem lenni belőle.

Elkezdtem spanyolul tanulni magamtól, elég jól haladok, ahhoz képest, hogy egyedül csinálom. És ő erre csak ennyit mondott: "tudom én, miért tanulod, de átlátok rajtad, ha mást sikerül, ne hidd, hogy engem be tudsz csapni." És olyan borzalmas hangsúllyal és hangnemben mondta, és úgy nézett rám, hogy sírni kezdtem tőle, ő pedig elégedetten kivonult a szobámból.

Vezettem egy blogot, amibe előszeretettel beleírkált epés, és okosnak gondolt kommenteket, és így már nem is tudtam úgy írni, mert tudtam, hogy olvassa, és ha ott nem is, de szóban visszakapom...

Mit tegyek, hogy "leszoktassam" arról, hogy rajtam vezesse le a beteges üldözési mániáját?? Hogy ne turkáljon a cuccaim között, az ÉLETEMBEN...

Tudom, hogy el kellene költözni, de párommal még nem állunk úgy anyagilag, hogy ezt megtehessük. Pedig már neki is elege van ebből...

Bármilyen tanácsot szívesen fogadok!!

Köszönöm, és bocsánat, hogy ilyen hosszú lett!