Mit tegyek ez ellen?
19 éves lány vagyok, művészlélek, szeretem a saját utamat járni, de soha nem teszek olyat, ami a szüleim ellen lenne.
És ők mégis... Főleg anyám. Kutat a cuccaim között. Többször is lebukott! Láttam, ahogy a telefonomat nyomkodja, a laptopomban nézelődik, a táskámban turkál, ahonnan el is vett valamit, ami neki nem tetszett. És még csak meg sem próbálja úgy csinálni, hogy ne jöjjek rá.
Felvettek egy művészeti suliba, és még csak nem is gratuláltak, nem is örültek, mert szerintük "a festés nem nekem való", stb...
Hiába ülök le vele beszélni, hogy ne tegye, amit tesz, csak az a válasza, hogy "ő az anyám, neki ehhez joga van".
Ahhoz is joga van, hogy tudja, kivel találkozok suli után, kivel beszélek msnen, kivel telefonálok. És ha nem mondok neki el valamit, akkor olyan rejtélyes megjegyzéseket tesz, hogy "én mindent tudok", vagy "engem nem tudsz becsapni, átlátok rajtad", meg "tudok én olyan dolgokról is, amiről te nem tudod, hogy tudom."
Kicsit kezd elegem lenni belőle.
Elkezdtem spanyolul tanulni magamtól, elég jól haladok, ahhoz képest, hogy egyedül csinálom. És ő erre csak ennyit mondott: "tudom én, miért tanulod, de átlátok rajtad, ha mást sikerül, ne hidd, hogy engem be tudsz csapni." És olyan borzalmas hangsúllyal és hangnemben mondta, és úgy nézett rám, hogy sírni kezdtem tőle, ő pedig elégedetten kivonult a szobámból.
Vezettem egy blogot, amibe előszeretettel beleírkált epés, és okosnak gondolt kommenteket, és így már nem is tudtam úgy írni, mert tudtam, hogy olvassa, és ha ott nem is, de szóban visszakapom...
Mit tegyek, hogy "leszoktassam" arról, hogy rajtam vezesse le a beteges üldözési mániáját?? Hogy ne turkáljon a cuccaim között, az ÉLETEMBEN...
Tudom, hogy el kellene költözni, de párommal még nem állunk úgy anyagilag, hogy ezt megtehessük. Pedig már neki is elege van ebből...
Bármilyen tanácsot szívesen fogadok!!
Köszönöm, és bocsánat, hogy ilyen hosszú lett!
Nem akarlak megbántani, de az első pár szó ami kibukott belőlem: Anyád bolond! Bocsi.:(
Valószínűleg azért nem bolond, de ez nem normális viselkedés. Nincs nagy tapasztalatom, de átalában az ilyen kérdésekre az szokott lenni a válasz, hogy Ő már nem fog változni.
Legfeljebb akkor tudna változni, ha felismerné a prolémát és tudatosan tenne ellene. De ő valószínűleg normálisnak tratja amit tesz. Ha mondod neki, hogy ez beteges, nem fog hinni neked, azt fogja gondolni, így akarod lekoptatni.
Az egyetlen amit el tudok képzeni, az az, hogy valahogyan jobb kapcsoltba kerüljetek, a bizalmába "férkőzz", az a legjobb szó azt hiszem, hogy összebarátkozz vele. és akkor egy bizalmas beszélgetéssel töltött este után "csapj le rá" és mondd meg neki a dolgot finoman. Persze ez rögös , lehet hogy kivitelezhetetlen út, vagy pozitzívan személve, az is lehet hogy már a felénél megoldódik az egész, ha elkezd bízni benned.
Az egyszerűbb megoldás: sz.ard le...
18/L
köszönöm a tanácsokat, próbálkoztam már viccel is, meg hasonlókkal, de akkor meg apa jött, hogy "hogy beszélhetek így, ő az anyám..."
annyira nehéz mosolyogni, miközben kikészít, néha már nem sikerül, és átmegyek dühöngő őrültbe... pl mikor ma a táskámban turkált... az azért túlzás volt nagyon tőle... még a párom is tudja, hogy allergiás vagyok rá, ha belenyúlnak a táskámba. nincs benne semmi, amit titkolnom kéne, vagy valami, egyszerűen csak: az enyém, az én "intim szférám" én se turkálok bele más táskájába, más se piszkáljon az enyémbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!