Akinek mostoha apja van, főleg lányok. Segítenének?

Ezek szerint én vagyok a ritka kivétel, akit olyan nevelőapa nevelt, akit apának szólítok. 9 éves koromban halt meg az édesapám, de 11 éves koromban kaptam helyette egy szerető, gondoskodó, csupaszív nevelőapát, aki lányaként szeret. Mindig mindent megtett értem és a később született öcsémért és semmi különbséget nem tesz a vérszerinti unokák és az én gyerekeim között. A fiaim is papának szólítják, nekik ő az igazi nagypapájuk, hiszen ők már eleve így nőttek fel, hogy nem ismerhették az igazit.

Én nagyon nagy szerencsének tartom, hogy anyukám újra férjhez ment és született egy testvérem is, akivel a mai napig nagyon szoros a kapcsolatunk.

16 vagyok, nevelőapámmal (bár nem tekintem apámnak), anyummal éa hugommal élek együtt. nehéz helyzet, mivel egyikünk sem az ő lánya, bár hugomat örökbefogadta, és ő apunak is hívja (13éves). a kapcsolatunk nem a legjobb, mindenben amit csinálok, a hibtá keresi, bármi eltűnik, én vagyok elővéve, stb. kiálhatatlan ember, börtönt járt, durva, műveletlen, mégis folyton okoskodik, elvárja, hogy úgy tiszeljem,hogy üvöltözik anyuval, a fejéhez vág olyan dolgokat, amik ne az ő hibái, megkértem, hogy ha velem van problémája, akkor azt aszemembe mondja mégis minden áldott este azt hallgatom, ahogyan szid anyunak, és ő pedig minen áldott nap megvéd. nagyon sok hatalmas balhé volt már többször is, anyu gyakran sír, régebben bánalmazott testileg is engem, de gyakran fenyegetőzik. nagyon szeretném, ha távol tudnám a családtól, gyakran annyira felidegesít, hogy borzalmas gondolatok cikáznak a fejemben, ilyenkor gyűlölöm a legjobban. persze ez nem mindennapos, vannak nyugisabb időszakok, de többnyire inkább itthon se lenne...

ha esetleg részleteket is szeretnél még a könyvedhez, szívesen mesélek még :)