Akinek mostoha apja van, főleg lányok. Segítenének?

Anyának barátja van. Hetente néhány estét/éjszakát tölt itt. Jó kapcsolatunk van. Nem igazán szól bele semmibe ami velem kapcsolatos. Elmondja, hogy tanuljak, de amúgy nem. Autósiskolája van ahol ő is oktatóként dolgozik és főleg fiatalok vannak náluk és neki is van 2 felnőtt fia szóval ért a fiatalok nyelvén. Anyám előző barátja eleinte jó fej volt nem volt vele semmi baj aztán elkezdett beszólogatni és mindenbe bele szólt. Egyszer elfelejtette a névnapomat és anyának mondta, hogy vesz nekem virágot. Anya mondta, hogy virágot ne vegyen mert itthon volt kábé 10-15 csokor hanem inkább egy tábla csokit vagy az se baj ha nem vesz semmit. Az volt rá a válasz, hogy nem tudok amúgy sem semmit értékelni csak a cigit és a piát. Havonta egyszer vagy kétszer járok el bulizni és egy doboz cigim egy hétig tart. Remélem valamennyit segítettem ha van még kérdésed írj priviben.

18/L

huh. hát nekem olyan klasszikus értelemben nem volt soha mostohaapám, inkább anyum barátai, akik nem éltek velünk. szám szerint kettő :)

az egyik, P., aki 4-14 éves koromig volt anyummal, őt nagyon bírtam, sosem atyáskodott felettem, de mindig segített a leckében, érdekes dolgokról beszélgettünk, felnőttként, partnerként kezelt. soha nem emelt volna rám kezet, szóval inkább olyan atyai jóbarát volt, mintsem nevelőapa.

anyum mostani párja, Gy. már nehezebb eset. 15 voltam, mikor összejöttek, a fickónak van egy velem egyidős lánya. anyum eleinte oda akart hozzájuk költözni velem együtt, de én nagyon dacoltam, és mára anyukám is belátta, h joggal.

Gy. alapvetően rendes ember, de néha kiállhatatlan a természete, és a saját gyerekei nevelésében sem jeleskedett túlzottan. bár ugyanúgy mint P, ő sem próbált konkrétan nevelni, viszont tett pár csípős megjegyzést még gimis koromban anyámnak, hogy neveletlen és nagyképű vagyok. bár ezt inkább azért, mert ő ilyennek látott, mivel nem hunyászkodtam úgy meg előtte, mint a saját gyerekei, és ha nekem volt igazam valamiben, akkor kiálltam érte.

bele nem szól semmibe, elvégre nem ő az apám. legutóbb kellemesen meglepődtem, mikor végső elkeseredésemben kölcsönkértem a kocsiját (a miénk szervízben volt), és egy szó nélkül odaadta.

szóval nem rossz ember ő, tisztelem azért, mert nehéz sorból sokra vitte, viszont néha nagyon bántó dolgokat képes mondani, még anyámnak is. ebbe meg én nem szólhatok bele. ha nekik így jó, akkor nekem is.

Hát anyának a pasija nem igazán nevezném nevelő apának velünk él sajnos mindennaposak a vitáink ver engem nem nagyon látszik rajtam de ver meg szavakkal bánt terrorizál

anyám lesem szarja anyám és én közöttem sosem volt jó a kapcsolat a még élő mamám még rosszabb apukámat nem ismerem elmennék ha lehetne otthonról az ő lányának a segge kivAN nyalva vele is veszekszek minden nap utálom és teljesen beleszól minden be a 11 éves keverék kutyámat elkellet vinni a menhelyre mert hogy az ő lánya nem hajlandó egy korcs rühes döggel együtt élni és ide hozták a csivaváját pedig a kutyim szép ápolt keverék fajin okos kutya volt nagyon okos volt bocsi hogy csúnya meg fogalmazás nuku

sokáig éltem anyámmal, nevelőapámmal és a közös gyerekükkel.

hát nem volt egy leányálom, mert mindenbe beleszólt amibe nem kellett volna neki.

kapcsolatunk soha sem volt jó, tett olyan húzásokat, amik miatt kifejezetten utálom és egy jellemtelen embernek tartom.

ő mindig, mindent jobban tud másoknál, ő saját maga számára arany ember, a többiek meg ....

a nevemen soha nem szólított, gúnyneveket aggatott rám pl:. ksiasszony (jó adag iróniával megspékelve) b@rom@rcú, gEberuszka (a vékonyságom miatt) és a többi, most csak ezek jutottak eszebe.

állandóan keresztbe tett, mindig arra játszott, hogy nekem rossz legyen. a lakásban, ha úgy jött ki a lépés a folyosón simán levállalt, ez a konyhában sem volt másképp.

miért pont erről a témáról írsz könyvet? minek kapcsán?