Hölgyek, a férjeitek, barátotok hogy nyilvánítja ki a Hozzátok való ragaszkodását és milyen gyakran?

Összeségében úgy fogalmaznék, hogy az élet minden területén odaadó.

A hivatalos ügyekben segít, a befizetéseket intézi, a ház körüli teendőket nem halogatja hanem megcsinálja, odafigyel az igényeimre/vágyaimra, igyekszik néha-néha egy kis romantikus meglepetéssel előállni, vigyáz rám, nem enged éjszaka egyedül mászkálnom (inkább értem jön vagy megvár), szexben tökéletesen odaadó, mondja hogy mennyire fontos vagyok neki, a legjobb barátom és én az övé, mindent elmondunk egymásnak és ha a szemébe nézek, csillog a jókedvtől, elégedettségtől és örömtől.

Emellett vannak persze rossz tulajdonságai is, de a sok jó mellett teljesen eltörpülnek ezek. Most így hirtelen nem is tudnék felsorolni egyet sem, talán csak nehezen kel fel reggelente.

Mi 13 éve vagyunk házasok. 16 éve együtt . A szexben odafigyel. Ha sétálunk az utcán még mindig megfogja a kezem.

Figyel arra,hogy mi fontos nekem. Nem egyedül dönt megkérdezi a véleményem.

Mindig kiáll mellettem. / még az anyával szemben is/

Persze ehez nem csak egyoldalu ez oda vissza müködik.

13 év alatt még 2 szer megkérte a kezem .

5,5 éve vagyunk együtt. Minden nap hozzám bújik, elmondja, hogy szeret, kíván, pedig írtó sokat híztam, mégis sokszor érzem, hogy hozzám ér és izgalomba jön. Nagyon jól esik :)

Ezen kívül hozzám bújik, ha baj van, egyből felhív, megölel, a kedvemben jár. Nekem ezekből látszik :) A szex pedig nagyon jó. Kicsit monoton ugyan, nem mondom, hogy nem, de jó nagyon mindig :)

Pont tegnap volt egy aranyos eset: itt volt az unokatestvére és a barátja is, beszélgettek. Én beteg vagyok, és rengeteget köhögök. Erre ő viccesen mondta, hogy alig tud így beszélgetni, mert minden harmadik szót úgy kell kikövetkeztetnie (a köhögésem miatt). A barátja erre csak annyit mondott viccesen: "ez azért van, mert ha Niki mond valamit, az magasabb prioritású, mint bármi, amit akár ketten együtt tudunk mondani". Erre a párom elgondolkozott egy másodpercre, aztán csak annyit válaszolt: "Igen, ez így van". Nekem ez borzasztóan jólesett, és sokat jelent. Nem csak azért, mert tényleg így van, hanem mert ez a kis sztori azt is jelzi, hogy ő is így gondolja, és hogy mindez külső szemlélő számára is nyilvánvaló.

Más dolgok is vannak, például mi szinte egész nap folyamatos kontaktot tartunk, munka közben is chatelünk (persze nem folyamatosan, de ha valami van, azt rögtön a másikkal osztjuk meg). Múltkor néztem, gmailen a csevegések 90-95%-ánál az én nevem áll. Ennek ellenére ha hazajön, ölel-csókol, mintha egy hete nem látott volna. És ahogy múlik az idő, egyre több apró figyelmességgel kedveskedik, például ilyen apróságok, hogy valamelyik nap néztük a krémtúrókat a boltban és mondtam, hogy én karamellás-kekszeset ennék, de az nincs. Akkor végül is kekszeset ettem, de amikor legközelebb boltba ment, hozott egy karamellásat és egy kekszeset és összekeverte nekem :)

Most külföldi kiküldetésen van, ez is sok mindent megmutat. Hetente megy ki, de hétvégére hazajön. Mielőtt először kiment, kértem hogy amikor leszáll, küldjön egy sms-t. Apukája is kérte. Erre mondta, hogy nem, nem küld sms-t, majd ha beért a munkahelyére, ír e-mailt. Ezek után amikor leszállt, mégis küldött sms-t, de csak nekem. És azóta is minden héten ír valami kedveset. Amikor pedig hazajön, amint leszállt a gép, rögtön hív, még mielőtt kiszállt volna. Pedig onnantól egy órán belül itthon van.

Apróságok, de örülök neki. A legjobban viszont annak örülök, hogy valóban nem csökken ezeknek az apróságoknak a száma, hanem egyre csak növekszik.

A szexben is odafigyel, illetve ez nálunk váltakozik: sokszor csináljuk azt, hogy most az van, amit ő akar, vagy amit én. De azt is szeretem, amikor az van épp, amit ő akar, még ha nem is feltétlenül rajongok olyan nagyon az adott dologért, mert bármit szívesen teszek neki. És ahogy látom, ezzel ő is így van, amikor fordított a helyzet. Persze olyan is van, amikor mindketten figyelünk egymásra, csak vannak olyan dolgok, amiket csak az egyikünk szeret igazán, ezért találtuk ki ezt a felváltva-módszert.

Az egészben igazából csak az zavar kicsit, hogy úgy érzem néha, hogy én nem tudok ennyi mindent megtenni neki. Persze egy csomó mindent csinálok én is úgy, hogy neki jó legyen, pl. ha itthon van, minden áldott reggel ágyba kapja a kávét, akkor is ha háromkor kel, mert megy a reptérre. Meg ha csak lehet, úgy szervezem a napjaim, hogy mire hazaér, már itthon legyek, összepakolok és megcsinálom az itthoni munkákat, csinálok vacsorát, vagy ha van készen, akkor az adagját kiszedem, beteszem a mikróba és lesem az autót, amikor beáll, elindítom, így mire beér, már a meleg vacsora fogadja. Persze ez így leírva kicsit ódivatúnak tűnik, de annyira jó látni, amikor örül ezeknek! Ha nem látnám rajta, nem is csinálnám.

Volt egy időszak, amikor elkezdte természetesnek venni például a reggeli kávét, és kiküldött, hogy főzzek - akkor egyszerűen nemet mondtam és tudatosítottam benne, hogy ez nem alanyi jogon jár: akkor kap, ha szívesen csinálok neki. Aztán azt hiszem, ő is rájött arra, hogy mindkettőnknek sokkal jobb, ha az energiáinkat arra fordítjuk, hogy kedveskedjünk a másiknak, mintha önzők lennénk :)

minden tettében érzem a törődést.

mindig vigyáz rám, ha valahova megyünk, ha hülyeségre készülök, akkor lebeszél róla észérvekkel. :)

kedveskedik apróságokkal, reggelente hagy egy vicces üzenetes post-it-et az asztalon, napközben írogatunk egymásnak a whatsappon, este siet haza, vagy ha én végzek később, akkor elém jön és hazahoz.

mindig mindenben számíthatok rá, és ez olyan biztonságot ad, amiből érzem, h én vagyok neki a legfontosabb.