Szerintetek normális, ha a férjem mindig tombol, ha vereséget szenved a számítógépes passziánszban vagy a travianban?

Bizonyos fogik szerintem normális. Persze lehet, hogy csak azért írom ezt, mert én is szoktam tombolni a számítógépes játékokon. Nem tudok veszíteni.

Viszont nagy előnye, hogy élőben senki nem tud felhúzni, mert a gépen vezetem le a feszültséget.

Azt írod "Végre egy normális ember!". Ebből következik hogy egy szerinted nem normális emberrel kötötted össze az életedet, ami viszont a te döntésed volt és amiből bármikor dönthetsz úgy hogy elég volt, te nem egy nagyranőtt gyerekhez akartál hozzámenni (a házastársi szeretet az házastársi szeretet ami viszont nem várja el a másiktól hogy mindenféle hülyeséget eltűrjön az ember lánya/fia).

A férjed játékfüggő, neki a játék az első nem te. Így nincs sok okod rá hogy lelkiismeret-furdalásod legyen ha ezért véget akarsz vetni a kapcsolatnak.

Jaj ne, már megint jön ez a játékfüggőség dolog? Ne idegesítsetek légyszi. Nekem is vannak olyan napjaim, hogy szinte az egész ébren töltött időmet játékkal töltöm, mészárolok, hentelek, virtuális atomháborúkat vívok, van hogy idegeskedek is rajta, mégis egy teljesen békés ember vagyok, van amikor napokig be sem nyomom a gépet, mert nem érdekel.

Nem akarom sértegetni, a párral előttem szólót, aki szerint a mostani gyilkosok közül sokan 12 órákat játszottak... tudod te, hány olyan ember van aki 12 órákat játszik egy nap? Ha tippelnem kéne akkor olyan 100 milliót mondanék legalább. Ebből lett 2-3 gyilkos évente. Akik nem játszanak, azok közül mennyi lett? Na nem 2-3, de nem is ezer ezt most mondom. Oltári nagy zsákutca ebben összefüggést keresni.