Anyám azt akarja, hogy én maradjak otthon (egyetem helyett) a kistestvéremmel. Mit csináljak?

Elég furcsa családot kaptam a sorstól. Egy pár hónapos kapcsolatból születtem, apám még a születésem előtt lelépett, soha nem is láttam őt. Anyám egyedül nevelt, testvér nélkül nőttem fel. Anyagi értelemben megadta nekem, amit tudott - soha nem voltunk jómódúak, de mindig volt normális ruhám, mindig volt mit enni, tavaly még számítógépet is kaptam. Ő takarításból, mosogatásból, hasonló alkalmi munkákból él, párszor gyárban is dolgozott. A probléma az, hogy az értelmiségi embereket elítéli, mindenféle tanulást ellenez, mert szerinte csak pénzkidobás, és a diplomások sem élnek meg jobban, mint ő. Neki 8 általánosa van, ezt 10 év alatt végezte el. Én mindig jó tanuló voltam, bár anyám ezt sose várta el, sőt mindig mondta, hogy tanulás helyett inkább segítsek mosogatni, főzni, takarítani. 13 éves voltam, mikor egyszer szó szerint ordibált velem, mert a másnapi témazáróra készültem, és csak elmosogattam és felmostam a lakást, a porszívózásra már nem volt időm.

Ő azt akarta, hogy szakmunkásba menjek, de kiharcoltam a gimit. Itt szerencsére nagyon jó tanáraim vannak, és mivel tudják a nehéz családi helyzetemet, segítenek. Konkrétan két olyan tanár van, akikkel nagyon sokat beszélgetek, sokat tanultam tőlük, segítettek, ahogy tudtak (kölcsönadtak könyveket, ha nem volt pénzem megvenni, stb.) Szerintük mindenképpen egyetemre kellene mennem, és én is nagyon szeretném. Imádom a kémiát, versenyekre járok belőle, gyógyszerész szeretnék lenni. Tanáraim biztatnak.

Na de itt jön a probléma... Anyám ugye eleve nem akarja, hogy egyetemre menjek, de most még inkább bonyolódott a helyzet. Anyám egy éve összejött egy férfival, akitől féltestvérem született, ő most 3 hónapos. A férfi nem lakik velünk, körülbelül heti 2-szer találkoznak anyámmal, de sokat veszekednek, szerintem hamar szétmennek. A kislány természetesen velünk lakik, így vagyunk itthon hárman.

Anyám kitalálta, hogy jövőre én ne egyetemre menjek (most fogok érettségizni), de ne is dolgozzak, hanem én maradjak itthon a kistestvéremmel szeptembertől (ő ugye akkor lesz 1 éves). És hogy én kapjak munkanélküli segélyt, míg ő visszamegy dolgozni, így mennyivel jobban járnánk anyagilag, mintha én tanulnék, ő meg otthon lenne a kicsivel. Ő ezt 2 évig gondolná így, mert bölcsődébe nem akarja adni. Szóval hogy én 2 évig vigyázzak otthon a tesómra, munka nélkül, míg ő dolgozik...

Szerintetek ez normális dolog?? Én ezt nem akarom, de attól félek, hogy ha nem egyezek bele, akkor elküld otthonról érettségi után, de magamat nem tudom eltartani, semmi spórolt pénzem nincs (nyáron dolgoztam, de ebből a kisbabának vettünk cuccokat). Mit tudok csinálni? Az a baj hogy függök anyámtól anyagilag, nincs hová mennem, így viszont az van, amit ő akar. Ha nem ad pénzt, nem tudok egyetemre menni (bár nem kellene elköltöznöm, városon belül van, de akkoris bérlet, könyvek, stb.)

Szerinte önző vagyok, és nem gondolok a kistesvéremre, akinek így majf bölcsibe kell járnia 1 évesen, és ez mekkora tragédia. De persze rám nem gondol...

Valami tanács? :S

18/L