Hogy értessem meg magamat?

Nem tudok nyíltan megbeszélni semmit sem a családomban, félek attól, hogy milyen reakciójuk lesz. Nagyon konzervatívak, én viszont nem kívánok ilyen életet élni és megpróbálok változtatni is, azonban minden lázadásomat elégé megtorolnak. Viszont én szeretném, ha megértenének és elfogadnák azt, hogy én a saját éltemet élem és nem vagyok a tulajdonuk, akinek kötelessége úgy élnie, ahogy szerintünk értékes és jó. Viszont én nagyon gyáva vagyok, még addig sem jutottam el, hogy valamennyire kifejezem magamat előttük. Most például kb. 1 hónapja gyűjtögetek egy kis pénzt (igazából az az ő pénzük, én csak elraktam mindig a visszajárókat, ha kaptam egy kis pénzt, gyakorlatilag megloptam őket, ezért is nagyon rosszul érzem magamat) és vettem belőle egy kis sminket szalagavatómra (szemceruza és szemhéjpúder-anyám megtiltotta a sminket nekem). Nem tudom mit fog hozzá szólni, ha meglátja rajtam, de félek előre. Pont ezért gondolkoztam ezen el, hogy itt vagyok 19 évesen és nem merek semmit se tenni, mert félek a tulajdon anyámtól. Így nem is vagyok ember, legalább is nem az az ember, aki akarok lenni. Ezért igyekszem a békére és meg akarom vele beszélni, hogy végre rájöjjön, hogy a saját életemért én vagyok a felelős, de nem tudom, hogy közelítsem meg a helyzetet. Tud valaki tanácsot adni? 19/L