Mindig egyedül?

Igen, ez valóban így van, szerintem minden belülről indul kifelé. Az ami az egyik embert sérti a másiknak örömet okozhat, a harmadik pedig észre sem veszi mert nincs már dolga vele.

De ugyanezt gondolom pl. az emberi tulajdonságokról, ami az egyiknek tetszik a másikban attól egy másik ember frászt kap, a harmadik meg észre sem veszi hogy olyan a másik.

Ezért gondolom azt hogy minden belűlről jön, ha egy témával már nincs dolgunk mert feloldottuk, elengedtük magunkban vagy megtanultuk elfogadni akkor másban és magunkban sem fog már zavarni.

Amit feladatként kapunk az élettől, az mindig visszajön amíg képesek nem leszünk elfogadni vagy elengedni azt.

Pl. a nők akiket ver a párja folyton kifogják az ilyet, amíg nem fejlődnek odáig hogy rájöjjenek miért vonzzák be folyton ezeket hiába mennek kapcsolatból - kapcsolatba mindig visszatér a probléma.

De minden másra is igaz ez amennyire én látom.

Ám hogy a boldogság honnan fakad azt valóban nem tudom - nekem az a tapasztalásom hogy magamból fakad, de attól még lehet külső energia is amit csak képessé válok befogadni és sugározni, ezt nem tudhatom de nem is tulajdonítok neki jelentőséget.

A lényeg hogy át és megéljem minél sűrűbben. A többi csak elvi kérdés, és nem vagyok tanító vagy guru hogy különösebben érdekeljen. Ami számít az számomra az hogy milyen életet és gondolkodásmódot "használjak" hogy elérjem. Nálam működik így, másoknál is láttam ezt, megint másoknál pedig lehet másként hozzáálva működne tökéletesen. Mindenkinek megvan a saját útja, ha azt látom valakin hogy sokat mosolyog, vidáman, jókedvűen megy az úton nem fancsali pofával a maga csinálta gondokkal és problémákkal küzdve, akkor biztosan szuper jól csinálja ő is és tiszteletben tartom, elfogadom (még ha nem is értem) az ő saját helyes, és örömteli élethez vezető útját.

Kedves aqer, ahelyett, hogy mégjobban beledöngölnéd a kérdezőt a magány mocsarába, adhatnál valami hasznosabb tippet, vagy ha az nem megy, akkor inkább ne mondj semmit...

Kedves kérdező: míg nincs kiért élned, addig ott vagy te magadnak. Az embernek előbb magát kell felépítenie ahhoz, hogy aztán tudja, mit vár az élettől, milyen emberek közt érezné jól magát, mik az egyéni preferenciái.

Aki nincs tisztában önmagával és a magány ellen küzd foggal-körömmel az sajnos függővé teszi magát mások kénye-kedvétől. Ez teszi az embereket igazán sebezhetővé, ezért kell megtalálnod azokat a dolgokat a saját életedben, amik boldoggá tesznek.

Egyelőre magaddal foglalkozz, magadat szeresd, a tanuláson és a munkán túl annyi cél van még, amit kitűzhetsz magad elé, és CSAK RAJTAD ÁLL, hogy bekövetkezik-e.

Ha szükséged van az emberek társaságára - ami teljesen érthető, hisz társas lények vagyunk - akkor ajánlom az önkénteskedést, a barátságok kialakítását - és itt nem a görcsös "ráderőltetemmagam"-ra gondolok, hanem arra, hogy legyél nyílt, közvetlen, de ne támassz nagy elvárásokat magad felé olyasmiben, ami nem csak rajtad áll (értsd: kapcsolatok kialakítása)

Kívánok ehhez sok sikert neked! :)

20L

kedves előző!

ne adj egoista ötleteket a magánytól szenvedőnek. én nem lehúzni akarom őt, hisz jobban együttérzek vele, mint ahogyan azt mások teszik, annál is inkább, mert én is ugyanebben a cipőben járok. a kérdező a sorstársam.

És mit értél el azzal, hogy nem vagy "egoista" (mint szerinted mindenki, aki tud magáért is élni)?

Magányos vagy, depressziós vagy, egyedül vagy, lenézel mindenkit, aki élete értelmét nem(csak) másoktól teszi függővé, hanem próbál valami örömet lelni saját magában is.

Ha annyira járható út az, ahogyan te éled az életed, akkor valószínűleg boldog is vagy, nemde? Csak nagyon jól titkolod - még magad előtt is.

előttem szólónak:

"Magányos vagy, depressziós vagy, egyedül vagy..."

mint ember, az emberek között, igen.

"lenézel mindenkit"

súlyos tévedés. senkit nem nézek le, csak bizonyos alapvető tényekre világítanék rá.

"próbál valami örömet lelni saját magában is"

attól függ milyen örömre vágysz. pillanatnyit kaphatsz magadtól, ez igaz. de a valódi igaz, örök örömöt soha.

"valószínűleg boldog is vagy, nemde?"

a bolodogság fogalmunk nem ua. mint a földön élő ember, mint "ember" boldogtalan vagyok - a te értelmezésed szerint - de van természetfeletti boldogságom, igaz reményem. ami a materialistáknak nincs.

"Csak nagyon jól titkolod - még magad előtt is."

ez cinizmus.

"Mindig abban gondolkodunk, hogy valaki mást szeressünk. A férfi a nő iránti szeretetre gondol, a nő a férfi iránti szeretetre; az anya a gyermeke iránti szeretetre, a gyermek az anyja iránti szeretetre; a barátok az egymás iránti szeretetre. De amíg nem szereted önmagadat, lehetetlen bárki mást szeretned.

Csak akkor szerethetsz valaki mást, ha van benned szeretet. Csak akkor oszthatsz meg másokkal valamit, ha rendelkezel vele. De az egész emberiség eszerint a rossz ideológia szerint él, ezért magától értetődőnek vesszük – mintha már szeretnénk magunkat, és a kérdés csak az lenne, hogyan szeressük a szomszédunkat. Ez lehetetlen! Ezért van, hogy annyit beszélnek a szeretetről, a világ mégis csúnya, és tele van gyűlölettel, háborúval, erőszakkal és haraggal.

Ez egy nagy felismerés, ha eljutsz hozzá – hogy nem szereted magadat. Nagyon nehéz szeretni önmagunkat, mert azt tanították, hogy ítéljük el magunkat, és ne szeressük. Azt tanították, hogy bűnösök vagyunk. Azt tanították, hogy értéktelenek vagyunk. Ezért lett olyan nehéz szeretni. Hogyan szerethetnél egy értéktelen embert? Hogyan szerethetnél valakit, aki már el van ítélve?

De el fog jönni. Ha eljön a felismerés, hogy nem szereted magadat, akkor nincs miért aggódnod. Egy ablak kinyílt. Nem leszel sokáig a szobában; ki fogsz lépni a szabadba. Amint megismered a nyitott eget, képtelen leszel tovább egy áporodott világban maradni. Ki fogsz lépni belőle." ----- Osho