Megengedhetőnek tartjátok, hogy egy családapa azt mondja ő nem bírja tovább a munkahelyét és mivel az asszony jól keres ő most itthonmarad egy ideig?
Nagyon nehezen találta a munkahelyet amit ott akar hagyni,nincs a szakmájában és más egyéb végzettséggel sem munkalehetőség.
Az asszony ugyan jól keres,de még vissza van 2-3 havi törlesztőrészlet a hitelükből ami elég nagy összeg havonta.
És ha az asszony aki 15 éve egy helyen dolgozik egyszer szintén azt érzi ,hogy ő is nagyon unja már a helyzetet,akkor persze ő is maradjon csak otthon ...:-/
válasza:Lehetséges ,hogy hárpia is vagyok,de emellett felelősen gondolkozó családanya is egyben,akinek már elege van férje ama tulajdonságából , hogy semmiben sem kitartó ,neki idáig egyik munkahely sem volt megfelelő ,többször volt hónapokig munkanélküli amikoris nem gyötörte magát a tudattal ,hogy jelenleg nincs munkája ,amikor kértem,hogy most már illene határozottabban munka után néznie ,akkor mártírkodott,hogy tudhatnám,hogy munkanélküli világot élünk,válság van ,szerinte is egy hárpia vagyok ,mert nem tűröm szó nélkül ezt a hozzáállást.
Nagyon nehezen találta a mostani helyét és nincsen helyette más,valószínű nem is fog egykönnyen találni,merész dolog így felmondani hiúságból .
Sokan mindent megadnának egy ilyen helyért!
Csak saját magamra számíthatok nagyon sok esetben ,a mai munkanélkülis világban szerintem nagyon nagy luxus így feladni egy munkahelyet anélkül,hogy másikat keresne .
Mi lett volna velünk,ha én csak egyszer játszom ezt meg ??? Én soha nem mertem volna ezt megtenni .
Velem is bármi történhet és akkor mi lesz ,hogy ő pedig feladta a munkahelyét ?
válasza:"most komolyan képes lennél nem költeni rá csak mert most nem lesz munklája?? "
Ez így szépen hangzik, de a helyes fogalmazása inkább így:
most komolyan képes lennél nem költeni rá csak mert most hisztis a melóhelyén és nem hajlandó dolgozni mert van aki eltartja??
Végül is nem rúgták ki, csak olyan helyet keresne ahol a vezetők szépen és tisztelettudóan beszélnek vele.
Ám szerintem ezt elérni az ő feladata, az ő hozzáállása és kerete függvénye. Ha hagyja mások keretét érvényesülni a sajátja helyett az az ő "hibája", problémája.
Engem mindig megkérnek a feladatokra, szépen megköszönik a munkám mindig...
A világ egy tükör, amit adsz azt kapod vissza...
válasza: válasza:Jah, pár éve tényleg se problémám se gondom, csak élvezem az életet, ez igaz. De nem a külvilág juttatott ebbe az állapotba ám :)
Most mérnökként dolgozom, de voltam már segédmunkás, szakmunkás, vállalkozó...
Most jó a kapcsolatom, de éltem már olyanban ahol csak vegetáltam, meg is csaltak már, volt minden - amilyet érdemeltem, pontosabban amilyen szinten jártam olyat kaptam.
A jó élet jó sok munkával meg kitartással jár, a vv45635 előtt ülve nem fejlődik csak vissza az ember :)
válasza:Ebben igazad van Shaddark és nem is akartam kitalálni az életedet, csak gondoltam kiugrasztom a nyulat.
Különböző emberek vagyunk. Valaki nagyon jó bírja egy gyárban, valaki meg nem. Ott vannak a színészek. El se tudnak mást képzelni, csak a színészetet. Ha nincs meghívás, éheznek. Ritka az, aki bármit el tud vállalni és sokáig csinálni. Pláne ha semmibe veszik. Gyári melóssal úgy beszélnek, mint a kutyával ,de az éppen nyolc általánost végzett embert nem zavarja. Vagy csak keveset belőlük.
Más meg nagyon nehezen tűri a megaláztatást.
Komplett szakmák tűntek el. Emiatt van annyi alkoholista, illetve a drogosok száma is emelkedik.
válasza:Igen, neked is teljesen igazad van.
De én abban hiszek hogy minden élet egy nagy iskola, ahol meg kell tanulnunk eléfogadni dolgokat. Életről életre többet és többet, míg mindent el nem tudunk fogadni.
És amit látok a gyakorlatban az egybevág ezzel, hisz gyárakban is azok akik képesek elfogadni a helyzetüket és abban az állapotban megtesznek mindent duzzogás, csakazértse, gyűlölet és sértődés nélkül azokaz az élet már "átengedi" a következő "feladatra". Így ki is szoktak ezek emelkedni, lakatosok, meósok, csoportvezetők, műszakvezetők lettek azokból akiket eddig ilyennek láttam.
Persze lehet azóta változott a világ, akkoriban így működött most pedig már nem gyárban dolgozom.
És az élet minden területére igaznak látom ezt, párkapcsolatban pl. (Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz c. könyvet pszichiáter és párkapcsolati szakember írta).
Aki nem hajlandó tanulni ebben az életben az szenvedni fog sajnos, ha nem a pénzhiánytól vagy attól hogy nem a saját ura, akkor mástól. Látok ám sok milliárdos emberkét is jönni-menni a cégnél, mindet fancsali pofával és hű de fontos vagyok imédzsel, de mosolyogni azt nem szoktam látni őket, csak amolyan színleltre képesek (a szem környéke nem ráncosodik műmosolynál csak a száj húzódik el) tehát sok pénzzel és önálló döntési jogkörrel is lehet teljesen rossz és boldogtalan élete valakinek...
De persze az élethez kell a pénz is, nem sok de ami örömet okoz nekünk (amit ha magunk használunk jó érzést okoz, nem az amit másoknak mutogatva örülünk), azt meg tudjuk venni. Ahol lakhatunk, étel, meleg.
De ezeket hozza az élet ha nem görcsölünk rá, és hajlandóak vagyunk a komfortosabb életért tenni is. Tanulni, dolgozni, kapcsolatakat építeni... Csak rajtunk múlik, minden befektetett energia és idő kérdése. Ha egyszer megtanultunk valamit és mást nem vagyunk hajlandóak csinálni annak ára van, - ezt is el kell tudni fogadni és boldognak lenni azon a komfort szinten, vagy dönthetünk úgy hogy változtatunk és energiát, időt, pénzt fektetünk más olyan dolog tanulásába, csinálásába amivel szeretünk még foglalkozni.
De az hogy semmiért mindent elváruk és ha nem kapunk mérgesek vagyunk és mindenki mást hibáztatunk érte... Az nem jó út.
Jó hosszúra sikerült, de rövidebben tényleg félreéthető idillista álomnak tűnhet amit írok erről, így azt hiszem már elég konkrét lett :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!