Felállt valaki ilyen helyzetből? Házasság.

Még csak két és fél éve vagyunk házasok, igaz, több mint 10év van mögöttünk, második gyerekünket várjuk. A férjem sokat dolgozik, de sokat is ereszti ki a fáradt gőzt utána, megbeszéljük, nekem nem gond. Segít a gyerek körül, a házimunkában is, ha kérem, de mindent felváltva csinálunk, hogy egyikünk a gyereket lekösse addig. A terhességemmel nem terhelem, nem híztam malacra, nem az van h emiatt nem kíván. Szóval minden klappolhatna, de az utóbbi időben úgy érzem, csak fizikailag van itt, ha megnéznék egy filmet vele, inkább a netet választja, közös program nincs, mert anyagilag padlón vagyunk, így a bébiszitter felejtős, új ruhára, új frizurára nekem nem telik (nem vagyok melegítős, zsíros hajú, de nem is sminkelt, tűsarkús a játszótéren), de gondolom az dobna rajtam, na meg ha nem lennék feszült amiatt hogy mostanában folyton csak én vigyázok a gyerekünkre, mert ő vagy túlórázik, vagy a barátaival, hobbijával van és az anyagi problémáinkkal is csak én kalkulálok, ő nem idegeskedik miatta.

Próbáltam vele beszélni erről, erről nem hajlandó (gyakorlati dolgok miatt naponta többször beszélünk telefonon), szájra puszi van, nyelves csók, spontán ölelés már nincs. Én vagyok aki közeledik.

Ráadásul összehaverkodott egy igen dekoratív kislánnyal itt az egyik üzletben, aki mindig mosolygós, mindig tiptop. Róla mesél néha, állítólag a nevét sem tudja, de a lány igyekszik a bizalmába férkőzni.

Nem tudom mit tehetnék. Szerintem sok neki ez a családosdi,de ettől jobban már nem tudom mentesíteni a feladatai alól, szerintem nem is kell. Ha még nagyobb teret kap, egyrészt még zombibb leszek a fáradtságtól, másrészt szerintem elszakad a láthatatlan "póráz", ami ideköti. Általában az bejön ha kicsit nem figyelek rá, olyankor észbe kap és bújós lesz, de ennyire nem éreztem még távol őt magamtól. Tud valaki tanácsot adni?