Mihez kezdjek? Már az öngyilkosságon is gondolkoztam, de végül letettem róla.

Valamiben mindenki tehetséges, csak meg kell találni miben. Rossz annak, akit a nagyobb tesóhoz mérnek, pláne, ha ugyanabba az iskolába jár/járt. Bezzeg ő, bezzeg ő....

Válassz valami szakkört, önképzőkört, ahol kiteljesedhetsz. Pl elmennek a szüleid az irodalmi kör előadására, ahol verset mondasz, vagy festményedet állítják ki, vagy novellát írsz pályázatra.Rá fognak eszmélni, hogy olyanban vagy jó, amit ők eddig nem értékeltek. Leülhetsz velük kvíz játékra, és a sok zseni csodálkozik majd, hogy kenterbe vágod őket anyanyelvi, művészeti ismereteiddel. A megbecsülést nem adják, hanem kivívja az ember. Hát rajta! Egyébként az ivászattal, droggal, füstöléssel jól gondolkodsz. Leszokni nehezebb, amikor az ember rájön, hogy marhaság az egész. Erős vagy te ezek segítsége nélkül is.

Szerintem a tudtukra kéne adnod, hogy lehet,h nem vagy olyan okos és tehetséges, mint ők, de akkora paraszt sem, mint ők.. Legalábbis amit írtál,h hogy viselkednek veled, abból ezt szűröm le. Az meg egy dolog,h vkinek magas mondjuk az IQ-ja, hogyha mellette az EQ-ja egy érzelmi analfabétájéval egyezik meg.. Hát gondolom mindezek mellett te sem lehetsz rájuk büszke.

De azért szeretnek? hogy érzed?

jézusom, anyád szégyellje magát, hogy így reagál!!

Ne legyél öngyilkos, próbálj a kedvükbe járni, segíts otthon, meglátod lesz egy remek kis családod akik nagyon fognak szeretni! Nehogy butaságot csinálj, mert elnáspángollak!