Elveszik tőlem az anyámat? Mit tegyek?

Félelmednek lehet alapja, hisz hányszor olvasni a kék hírekben, hogy azok rabolják ki, verik át, ölik meg az idős embert, akikben bízott, akik a közelébe férkőztek. Egy lakás, egy jól jövedelmező üzlet, az egyedüllét felkelti a haramiák érdeklődését.Akár elvesztheti a lakását is egy kábult állapotban aláíratott szerződés miatt.

De mit tudsz csinálni? Beszélni lehetne anyukáddal, de ha önfejű, nem fog rád hallgatni.

Az is lehet, hogy valóban jószándékú embereknek panaszkodott egyedülléte miatt, s azok segítik, sajnálják.

Ha meg beteg, arra ott az orvosi kivizsgálás, zárójelentés. De tudnál neki állandó felügyeletet szervezni? Azért jó, ha megismered ezeket az embereket és a pénzt, értéket anyukáddal egyetértésben biztonságba helyezitek.

"de okoskodjon csak a sok barom"

Ebből a beszólásból azért arra lehet következtetni, hogy te sem vagy egy angyal. Ugyan milyen indokkal hívta kia rendőröket? A semmire nem jönnek ki. Üvöltöztél vele? Félt tőled? A megszólalásaid alapján el tudom képzelni.

Mondjuk azt is, hogy egy nagy kamu az egész kérdés.

Én sem vagyok értelmiségi, de azért naiv és hülye sem.Ellenben anyám diplomás, de pont olyan, amilyennek te vázoltad édesanyádat!Idgenekkel jobban szimpatizál, mint a családjával, nagyon naív, nem lát át a dolgokon, embereken, ráadásul mindent kifecseg és állandóan panaszkodik, így mindent tudnak rólunk, erősen túldramatizálva, ami nem előnyös, semmilyen szempontból.

Nos, unokatesómék, akik sajnos elég pénzéhes, rafinált emberek, egy időben úgy vettem észre, hogy még próbálták is a köztem és anyám közt lévő konfliktust elmélyíteni...Egyszer aztán unokatesómmal szóváltásba keveredtem és akkor mérgében elszólta magát, hogy ha így viselkedek, lehet, hogy anyám nem is fogja rám hagyni a házát(egyetlen rokona vagyok anyámnak), erre én rávágtam:miért, talán rád kéne, hogy hagyja?Erre aztán tátva maradt a szája.Később, hónapok múlva felhozta a témát, kérdezte, hogy miért gondoltam azt, hogy szeretné, ha anyám ráiratná a házat, de nem válaszoltam rá.Ezek szerint valahol csak foglalkoztatja a dolog, na mindegy...

Na, ezt csak azért írtam le, példának,mert nem biztos, hogy alaptalan a gyanakvásod.Szerintem figyelj jobban, mi zajlik anyád körül, a te érdeked.Sok öreg ismerősöm volt/van, láttam, hogy a legtöbbjük körül mindig feltűnik egy-két kívülálló hiéna,aki megjátssza a segítőkész jóságos angyalt,közben az öreg vagyonára pályázik.

Szerintem beszélj négyszemközt azokkal, akik anyukádra "rászálltak".Nyíltan tedd fel nekik a kérdést, az célravezetőbb.Az is gyanús, hogy ha találkoztok, téged lebegőnek néz.

Hogy milyen jó anyjuk van itt egyeseknek.

Megértelek kérdező, mert mint láthatod, hasonló helyzetben vagyok.Anyámnak nehéz a természete, én is üvöltöztem már vele, mert úgy felhúzta az agyam ok nélkül, aztán meg még ő hőbörgött, hogy rám hívja a rendőrséget, ja, mert hangosan rákiabáltam.Sajnos vannak ilyenek, akik azt hiszik csak ők nyithatják ki a szájukat, vérig sértegetik az embert, aztán vissza mersz szólni, már rendőrségért kiabál, az ilyen ember beteg és rendkívül nehezen kezelhető.

Anyám sem képes megkülönböztetni a valódi jó szándékot az olcsó hízelkedéstől, aztán csodálkozik, ha átverik.

Kereszt szüleim házát is haszonlesők happolták el előlünk.

Anyám naív jó szándékkal nap mint nap kijárt a "világ végére" főzni, mosni nekik, gondozta a két öreget lelkiismeretesen, de ahhoz szégyenlős volt, hogy ezt hivatalossá tegye, tulajdonképp eszébe sem jutott.Aztán keresztanyám meghalt, rá 1 héttel furcsa mód keresztapám is meghalt, de ezt nem részletezem, lényeg, hogy a hagyatéki tárgyaláson kiderült, hogy a szomszédasszony már vagy egy évvel a haláluk előtt eltartási szerződést kötött velük, csak megfenyegette őket, hogy ne merjenek szólni erről senkinek, mert baj lesz.Cserébe az ég világon semmit nem tett értük, kb havonta egyszer átvitt nekik valami kaját, amit már a disznó sem evett volna meg, hogy úgy látsszon, mintha segített volna nekik.Onnan minden minket illetett volna, mivel keresztanyám a mi vérrokonunk volt, a szomszédnak nem volt hozzájuk semmi köze.

Az, hogy valaki félti az örökségét, szerintem teljesen jogos és érthető.Attól még nem haszonleső, de naiv jóhiszeműségre igencsak rá lehet fizetni, ahogy ami példánkból is látszik, megéri?

Mellesleg, ha egy gyereknek félteni kell az örökségét, ott felmerül, hogy valamiben a szülő is hibás.Ha rendes és megbízható egy szülő, akkor a gyerek tudja, hogy meg sem fordulna a fejében a legnagyobb szenilitásban sem idegenre hagyni a vagyonát!

Utolsó! Teljes mértékben egyet értek azzal, amit írtál. Csak sajnos a betegség eltorzítja az emberek gondolkodását. Apukám idős korára agylágyulás következtében elbutult, azt sem tudta, hol van. Örökké "haza" akart menni, egyszerűen nem lehetett megmagyarázni neki, hogy otthon van, "az a nő" a felesége. Mikor aztán agyon akarta ütni anyukámat, lépnünk kellett. Hosszú évtizedeket éltek példás házasságban, csendben, nyugalomban, s ki gondolta, hogy ilyen az emberi agy? S ez nem hirtelen jön, hanem vannak jelek, amelyeken egyszerre lehet sírni és nevetni.

Szóval a kérdezőnek nem árt figyelnie az édesanyját.

Kedves 15-ös!

Azt az eltartási szerződést nem lehet megtámadni?

Hát, bárcsak meglehetne támadni azt a szerződést, nem tudom, erre lenne-e mód így kb 20 év távlatából, erre nem is gondoltam.

De nem hinném, ez egy nagyon érdekes ügy volt egyébként, azért is írtam le, mert bárkinek tanulságos lehet.

Szóval, keresztmamám nem volt szenilis, csak keresztapámtól félt,mert sokat terrorizálta és valamilyen szinten anno összeszűrte a levet azzal a bizonyos szomszédasszonnyal, aki állítólag valaha a szeretője volt, de erre egyrészt nincs bizonyíték, másrészt attól még nem lett volna köze jogilag a kereszték házához.Nos, a rámenős szomszédasszony kihasználta ezt a helyzetet, keresztapámat megzsarolta, keresztanyámat pedig megfélemlítette valamivel, hogy ne merjen az eltartási szerződésről szólni senkinek.Keresztanyám a halálos ágyán a lelkiismeret furdalás miatt elárulta ezt a titkot, de akkor már késő volt.Az összes aranyékszerét, egyéb mozdítható értékeit viszont nekünk adta, ő mindenét szerette volna ránk hagyni!Aztán miután ő meghalt, egy hétre rá követte a tata is!Furcsa mód megfulladt...Ez a bizonyos szomszédasszony említette előtte már többször is, hogy hülye a keresztanyám, hogy nem üti agyon, mikor részeg, gyorsan szabadulna tőle....Hát, ő megszabadult, amint lehetett, de ezt sem lehetett rábizonyítani, mert természetes halálnak tűnt.

A hagyatéki tárgyalásra egy seregnyi hamis tanúval érkezett, akiket soha nem láttunk, de bizonygatták, hogy a szomszédasszony gondozta el az öregeket.Közben az az ügyvéd vezette a tárgyalást, akinek a szomszédasszony lánya a szeretője volt!Á, véletlenül sem látszik, hogy az egész bunda volt!Az a kár, hogy akkor gyerek voltam, azóta meg sok idő eltelt, nem állt módomban beleszólni, pedig megtettem volna szívesen!Most már nem hiszem, hogy van lehetőség.Anyám meg tutyimutyi, ha ilyen dolgokról van szó.Ha nem csinálna mindíg illendőségi kérdést a dolgokból, akkor akkor megtehette volna, hogy mielőtt segíteni kezd keresztéknek, előtte elindítja a hivatalos útját a dolognak és akkor idejében kiderült volna, mire megy ki a szomszéd játéka.Ez nem haszonlesés, ez józan gondolkodás.Anyám bolondot csinált magából, a szomszédasszony meg megkaparintott valamit, amihez semmi köze sem volt.

Hát ezért kell az embernek odafigyelni.