Milyen érzés igazán szerelmesnek lenni?

Szerintem olyan mint a kábítószer. Amíg még nem voltál szerelmes nem tudod milyen.

Aztán a haverok rábeszélnek.

Megváltozik az ítélőképességed, bármit tesz a szerelmed elnézed neki és örülsz, akármi is az. Ha a legkisebb visszajelzést is kapod, akkor már azt hiszed, hogy te vagy superman/supergirl és ez a földön túli boldogság örökké fog tartani.

Közben rettegsz, hogy mi van ha nem kapod meg a következő adagot, vagyis mi van ha a másik nem szeret, vagy nem annyira szeret, vagy mást is szeret. Ha nincs ott a szerelmed akkor rögtön szenvedsz az elvonási tünetek miatt, vagy ha szakítanak veled, akkor teljesen magad alatt leszel, depressziós, egy selejtnek érzed magad ami senkinek sem kell és semmire sem jó.

Úgy érzed bármit megtennél, ha kell lopnál, csalnál, hazudnál vagy esetleg ölnél hogy újra kaphass a szerből vagyis visszafogadjanak.

De ha végleg elhagytak akkor bekerülsz az elvonóra, ami nem kellemes. A pulzusod napokig vagy hetekig 100 vagy fölötte. A vényomásod ki sem mutatja a műszer. Pár hét alatt lefogysz, nem tudsz aludni.

Csak az anyagon jár az agyad és miután eltelik így másfél év az elvonón végre megszabadulsz és tisztán látod a dolgokat mint az egész megtörténte előtt.

A másik lehetőség, hogy a szakítás után összejössz valakivel akibe megint csak szerelmes leszel, de az csupán azt jelenti, hogy dealert váltottál, aki lehet, hogy ocsóbb és rosszabb anyagot szállít, de már nem érdekel, csak újra superman/supergirl lehess.

Mindent összefoglalva soha többet nem akarom érezni, de közben meg bármit megtennék igen.