Mennyire tartjátok normálisnak hogy a párod/férjed külföldön dolgozik?

A kényszer nagy úr.

Ha emberhez méltó módon akartok ebben az országban élni és nem vagytok politikusok , csókosok , jómódú családból származók akkor nincs más megoldás mint külföldön dolgozni.

Azt, hogy a muszály nagy úr.

Mi nem vagyunk ilyen helyzetben de koleganőm igen, náluk pl párja csak dec. 25-én jön haza ,de 26-án megy is vissza, aztán legközelebb 30-án jön haza mi akkor dolgozunk, mondjuk ott lesz 2 napjuk, 31 és 1-eje, de én nem tudnám ezt elképzelni, persze ha nagyon rossz lenne az anyagi helyzetünk és akadna egy lehetőség akkor persze hogy megpróbálnánk, szem előtt tartva a célt, hogy miért tesszük.

Akkor ott vele van a baj....

Amúgy én azt gondolom (bár megjegyzem tapasztalatom nincs benne!) ha a kapcsolat erős, akkor fél év alatt nem távolodnak el egymástól a felek. Az akkor lehetséges, ha nem áll szilárd alapokon. Bizonyára nagyon nehéz a fél év, de olyan esetben érthető, ha a megélhetés forog kockán vagy lényegesen jobb életszínvonalat tudnak elérni ezáltal.

Apukám katona, a fél világot bejárta, szóval én gyerekként megtapasztaltam a negatív oldalát. Ráadásul a tévhitekkel ellentétben nem kereset vagyonokat, anyu is dolgozott, túlórázott is sokat.. nem volt könnyű.

A párom elismert a szakmájában, szóval várható volt hogy fog kapni lehetőségeket. Az első a terhességem alatt jött, bevallom nem mertem volna kimenni vele és idegen helyen, ahol alig beszélem a nyelvet végigcsinálni az utolsó heteket és a szülést. Ő viszont nem akart lemaradni a szülésről és az első hetekről, szóval maradt.

Szerencsére kapott újra lehetőséget, 6 hónapos munkára, nem volt kérdés hogy megyünk vele.

Érdekes hogy sokan le akartak beszélni, hogy ki lehet bírni 6 hónapot meg a gyereknek is jobb lenne meg minek variálni...

Most megint van egy lehetőség, csak ez 3 éves, ha megyünk akkor nekem a munkahelyemen fel kell mondanom. Ettől függetlenül nem kérdés: akár itthon, akár máshol, de EGYÜTT :-))