Menjek Svájcba bébiszitternek?

Itthon már kb 3 éve nincs állandó munkám, így 53 évesen szinte lehetetlennek tűnik találni valamit. Mint sokan, mi is eladósodtunk, két lassacskán felnőtt gyerekkel, egyikük most érettségizik, másikuk is tanul még. Svájba mehetnék bébiszitternek, így az adósságainkat rendezni tudnánk. Arról nem is beszélve, hogy itthon lassacskán egy nagy darab senkinek érzem magamat, aki csak a család cselédje. Mivel a férjem állandóan dolgozik, egyre magányosabbnak érzem magamat, pedig soha nem unatkoztam régebben, mostanában úgy érzem, nincs célom, nincs perspektívám. Barátaink szinte nincsenek: két unokanővéremmel két-háromhavonta összefutunk, gyakrabban telefonon konzultálunk, de ők is hajtanak, nem akarom őket terhelni gyakrabban. A férjem nem nagyon örülne, ha mennék, azt mondogatja, hogy úgysem tudok majd kint megfelelni az elvárásoknak: napi 12-13 órás meló, idegen közeg, senki nem lesz mellettem, stb, csak a negatív oldalt emlegeti. Én tudom, hogy nem lenne könnyű, de havi 200-25o ezret (!) haza tudnék küldeni (miközben itthon egyetlen fillért nem tudok keresni), és ezzel lassacskán az eladósodásunk problémáját megoldhatnám. Igaz, hogy háromhavonta egyszer férne bele anyagilag a hazautazás: 5 közlekedési eszközzel lehet BP-re jutni. Szétzilált lelkem még inkább elbizonytalanodott: képtelen vagyok dönteni, pedig nem húzhatom sokáig, nem fognak rám várni sokáig. Ti mit tennétek? Kb 3-4 év döntéséről van szó: ami az én koromban már nem mindegy!