Miért van az, hogy ha én keresem a rokonaim, barátaim, akkor jól elbeszélgetünk, de ha nem keresem őket, akkor ő soha nem keresnek ( akár hetekig nem)?

Ismeros a dolog, en a volt osztalytarsaimmalkozepsulis ismeroseimmel vagyok igy. egy parszor en is gondolkodtam ezen, es rajottem, hogy mert megszoktak, hogy mindig en hivom oket (regebb is mindig en hivtam oket).

Legalabbis en ezzel magyarazom. ha hosszu hosszu idore eltunok akkor erdeklodnek azert, hogy mi baj, merre vagyok:)

Nagyon sajnálom, hogy ilyenek a barátaid ill. rokonaid. Sajnos ismerős a helyzet és én azt gondolom, hogy ha valaki SOHA nem keres téged, akkor annak bizony te nem vagy fontos.

Nekem volt olyan "barátnőm", hogy mindig én hívtam fel, én mentem el hozzá, mert tényleg érdekelt, hogy mi van vele. Elmondta a legmagánabb dolgait is, jókat beszélgettünk, de ő soha nem keresett engem. Még karácsonykor sem. Ha én írtam neki egy boldog karácsonyt- smst, akkor válaszolt, de mikor egyik évben kipróbáltam, hogy megvárom, míg ő ír... Hát nem írt.

Nekem ez hihetetlenül rosszul esett, hogy nem érdeklődik utánam, úgyhogy 2* is eldöntöttem, hogy nem keresem többet, megvárom, hogy ő jelentkezzen és ha nem, nem. Első alkalommal eltelt így másfél év... Végül megint csak én hívtam fel mégpedig azért, mert sokszor gondoltam rá, szerettem volna tudni, hogy jól van-e, mi van vele? A második egy éve és három hónapja tart. Most is van, hogy felhívnám, de nincs értelme. Ilyen "barátra" nincs szükségem.

Tudod azért érdekel, hogy mi van vele, mert kis általános iskolás korom óta ismerem. Kb 8.-ban lettünk úgymond "legjobb" barátnők. És hát akkoriban ő egyáltalán nem olyan volt, mint most. Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy az az ember, akit én ismertem és szerettem úgymond nincs többé. Az a régi énje hiányzik. És amikor újra és újra megkeresem az azért van, mert az a régi énje van előttem és nem az, akivé ő lett.

11:54-es voltam