Jogosan haragszik az öcsém? Szerintetek neki van igaza?

Nem, a pofátlanság hálistennek nem jött még divatba. Gyakorolják sokan, de nem ez a normális.

Az öcséd és a barátnője lehetne felelősségteljesebb és végre gondolkodhatnának felnőtt emberekhez méltóan. És viselkedhetnének is így.

Az szép gesztus,hogy az anyukád segített nekik, de attól ő még ott nem egy megtűrt szolga.

Nem is értem miért nem vágott már le anyai pofon gyanánt egyet kettőt a kisasszonynak.

Buzdítsd csak az anyukád, hogy lépje meg ezt a lépést. Különben mindig is ilyen kényelmesek és felelőtlenek maradnak.

Értem :) Biztos van ilyen réteg. De ha még ez is lenne a "divat" normális ember nem áll be a sorba. Bírom az ilyen gondolkodást. És még viselkedni sem tudnak.

Biztasd csak anyukádat tovább. Hátha felfogják, hogy felnőtt emberek.

Nem mindenhol így szokás.

Mi is anyósoméknál élünk, 2 éves múlt a fiúnk, de nem a nyakukon élünk. Beadunk a közös kasszába, de amúgy mindent magunknak veszünk meg és minden saját számlát mi fizetünk és a kisfiúnkat is mi tartjuk el.

Rengeteget beszélgetek anyósommal, vannak persze viták, de mindig sikerül megoldani vagy megbeszélni vagy túllépni rajta.

Most anyósom jelenleg nem dolgozik, viszont mikor igen, akkor én főztem, mostam, takarítottam rájuk is. Így, hogy itthon van, csak magunkra mosok (ezt kezdettől külön teszem, a mosószereket is magunknak veszem), néha az övékét is kimosom most is, a főzést most ő csinálja, a takarítást pedig én vagy a férjem. A ház körüli munkákba is be szoktunk segíteni.

A fiúnkra csak akkor kérem meg, hogy vigyázzon, ha orvoshoz kell mennem vagy olyan helyre, ahová nem tudom magammal vinni.

A tisztelet pedig kölcsönösen megvan.

Szóval én azt gondolom, ha már úgy alakult a helyzet, hogy a szülőknél laknak a gyerekek a családjukkal, akkor kölcsönösen tiszteljük a másikat, senkin ne élősködjünk, osszuk meg a házimunkát, ha bármi olyan van, meg kell beszélni a problémákat, ha kell, kompromisszumokat kell kötni, vannak dolgok, amikbe bele kell törődni, hogy úgy vannak és így lehet normálisan együtt élni.

Amúgy meg a döntést nyilván anyukád hozza meg, ha ő beleunt abba, ahogy a tesódék vele szemben vannak, akkor megkérheti őket, hogy keressenek saját lakást.

Anyukád panaszkodik neked vagy te gondolod hogy csúnyán bánnak vele?

Beleszólásod van ugyanis ő az anyukád. Sok mindent lehet, de a fejére nőni nem. Ez a kiindulási alap. Ha ilyen feltételekkel nem megy, akkor igenis keressenek másik helyet.

Teljes mellszélességgel állj ki anyukád mellett és ez ne legyen vita tárgya, ezzel legyenek tisztában mind a ketten. Meghallgatod őket is, de anyut nem piszkáljuk. Ez az ő háza, szivességet tesz, itt most ők nem ugrálhatnak, ennyi.

Ha nagyon ugrálnak akkor te is szeretnél hazaköltözni a feleségeddeel és még gyártotok 6 gyereket is, ha nekik jár akkor neked is. Úgy már biztos nem lenne olyan szimpi nekik anyukádnál lakni.

Segits Anyukádnak,tényleg költözzenek el.Visszaéltek a jósággal. Anyukád már megtette a kötelességét: felnevelt benneteket. Az unokát, öcsédet,barátnőjét nem köteles eltartani, segíteni.

Biztasd, nem kell már neki idősebb korába is a fiatal, lusta

családhoz alkalmazkodnia.

Pihenésre, nyugalomra Anyukádnak is szüksége van. Bizony az idősebb szervezet már hamarabb betegszik. Ezért is támogasd, nehogy ő legyen beteg. Mert bizony a stressz gyilkolni tudja a testet, lelket.