Szeintetek miért jó egy embernek, hogy lódít, nagyzol és legtöbbször hazudik?

Van kettő húgom. A kisebbikkel meg tudok beszélni mindent imádjuk egymást, jól kijövünk. Viszont a másikat sajnos kezdem nem szeretni. Betelt a pohár. A legjobban az bánt, hogy aki az állítólagos legjobb barátai nem is tudják, hogy én létezem. Nem kell, hogy állandóan rólam beszéljen, de azért megemlíthetett volna néha. Az én barátaim tudják,hogy kettő tesóm van. Felnőtt ember létére állandóan a szüleimtől kér pénzt minden vacakra, Anya sokszor Apa hátamögött adott neki titokban. Állandóan Anyához fut minden vacakkal panaszkodni...most éppen azzal, hogy én MÁJUSBAN fel sem köszöntöttem születésnapja alkalmából - ami persze nem igaz sőt a nemrégi névnapjára, mikor átadtam az ajándékát mépg Anya is ott volt. Nekem most volt a névnapot és azt sem, mondta, hogy "fapapucs". Én felnőttként nem rohantam Anyához sírni sőt várom még naívan, hogy esetleg dob egy smst a tesóm a névnapomra...de nem most kitalálta, hogy szülinapján nem köszöntöttem. A legszomorúbb, hogy Anya meg ráhagyja vagy még el is hiszi. Nekem ez vnagyon fáj - a tesómat már rég megpróbáltam elfogadni olyan amilyen, de Anya viselkedése nagyon rosszul esik. Szerintetek az normális dolog, hogy elmegyek a húgom esküvőjére és az esküvői tanúját én szállítom át autóval a házasságkötő teremből a vacsorához - és megkérdi én meg kivagyok?