Miért érek anyu szemében kevesebbet már kiskorom óta?

Van 2 tesóm, de leginkább középső fiútesómnál van az a gond, hogy ő az isten, ő mindent megengedhet magának, ha anyu főz, csak az ő véleménye számít.

-15-16 évesen nem egyszer kevert le neki mikor apu nem volt itthon (apu előtt nem mert)

-18 évesen ott hagyta az iskolát, mert nem volt kedve hozzá

-Lázadt folyton, az volt amit akar.

ehhez képest legkisebb lányként.

-Csendes, visszahúzodó, nem pofázok vissza, nem cigizek, nem iszok, nem bulizok, nem fekszek mindenki alá-->Még sincs felém semmi 'szeretet' mutatva.

Igazából érzelmileg nem kapok sok mindent, nem foglalkozik velem, hogy milyen a lekivilágom, egy pillnatig sem érdekli, hogy egyszer legalább mit lenne kedvem enni, csak az van nézve a báró mit kér. Az igazán fontos.

Ebből nincs gond, mert ha úgy van, az csinálok magamnak kaját amit akarok, és azt is eszek az után, szóval ez nem gond, de kiskoromban is ez volt,és nem változott semmit.

Mikor megemlítettem futott utánam, és bepróbálta magát'nyalni', hogy ő nem azért ilyen mert nem szeret.

Folyton megbeszéljük, hogy egyszer leülünk beszélgetni, de vagy tesóm haverja jön akivel 1-2 órákat eldumálgat, vagy tesóm.

Így én elvagyok felejtve, mintha nem léteznék.

Jó anya,mert igazából tényleg az: Nem sok tini mondhatná el, hogy azt mondja pl: egy iskola bulira, hogy : adok pénzt menj csak: De én nem szeretnék bulizni 15 évesen nem érzem magam arra még késznek, majd pár év múlva.

Mit csináljak, hogy érzelmileg is kapjak?

Mert figyel rám,jót akar nekem, de nem kapok érzelmi szeretetet.