Van olyan, aki nem ismerte a nagyszüleit? Milyen érzés ez nektek?

Nekem nagyon sokáig három nagyszülőm volt, ma már egyik sem él.

Az apai nagypapám akkor halt meg, amikor a szüleim nászúton voltak, így őt nem ismerhettem, de láttam fényképről, és látom rajta, hogy ha ismertem volna, imádtam volna. Ő jobban tudott a kisgyerekekkel bánni, mint a másik nagypapám, aki távolságtartóbb volt. Ebből a szempontból hiányzott egy igazi nagypapa az életemből. Az igazi nagymama viszont megvolt, imádtam, ő azért hiányzik, mert már nincs.

Én az apum apukáját nem ismertem :( pedig kiváncsi lettem volna rá...egyszer láttam róla képet, véletlenül de mikor látta a mamám hogy nézem akkor elvette tőlem...nem tudom miért pedig nagyon kiváncsi voltam és vagyok is rá...soha nem beszéltek róla nekem!

A másik nagypapám aki nagyon imádott engem, 10 éves voltam mikor elment...:´(

A két nagymamám még hála az égnek él, és remélem hogy még sokáig fognak!

nagyszüleimet nem ismertem

szüleim mindketten ötven évsek és 14 vagyok

nekem nagyon hiányzik, kíváncs lennék rá hogy, milyen is egy nagyi vagy nagypapa :(

Nekem az egyik nagyapám a születésem előtt meghalt, így őt nem ismerem. Másik nagyapám, anyám apja akkor halt meg, mikor két és fél éves voltam. Ő tanított beszélni, nagyon halványan emlékszem, ahogy a Török és a tehenek, valamint az Iciri-piciri című Móricz-meséket szavaltuk együtt. Az ő halálát annyira még nem fogtam fel.

Aztán nyolc évesen meghalt anyám anyja is, aki felnevelt anyám helyett. Az ő halálát a mai napig nem tudtam feldolgozni. Nekem kicsit olyan volt a nagymamám, mintha az anyám lett volna. A mai napig nagyon fáj az egész, mert sajnos a két négy hónappal korábban halt meg a nevelőapám is, akit apám helyett is szerettem. Szóval kb. mintha meghalt volna az egész családom...

Apám anyja elvileg még él (legalábbis ha meghalt volna, már tudnék róla), de ők nem érdekelnek. Apám egész családjával megszakítottam minden kapcsolatot, mert nagyon csúyán elbántak anyámmal és velem. Szóval az a nagyanyám nem érdekel.

Akit szintén nagymamának fogadtam, az a férjem nagymamája volt. Ő két éve halt meg, de olyan volt, minta az igazi nagymamámat vesztettem volna el.

Igazából az, hogy apám apját nem ismertem, nem számít, mert így nem is kötődöm hozzá. A többi nagyszülőm hiánya viszont nagyon fájó pont, mert sem anyámmal, sem apámmal nem igazán tudtam magam megértetni sosem (miután nem ők neveltek fel).

Apai nagypapám akkor halt meg,amikot apukám 18 volt,én akkor születtem,amikor apukám már 33 volt!

Anyai nagyapám 2 éves koromban halt meg,nem emlékszem rá!

Apai nagymamám 7 éves koromban halt meg.Rendszeresen látogattuk,de egy elég távolságtartó nő volt,nem is rajongott nagyon a nővéremért és értem se,szóval nem hagyott bennem mély nyomot.

A másik mamámat nagyon imádtam,de alig voltam 12,amikor ő is meghalt.Nagyon hiányzik.megfogattam még kiskoromban (elég szegények voltunk,ők mégjobban),hogyha felnövök mindig viszek neki majd vaniliásfagyit,mert az volt neki és nekem is kedvencem.Hát...

Most is még csak 25 vagyok és rohadtul nem érzem fairnek,hogy így jártak,ráadásul mind olyan fiatalon.

bosszúból én majd helyettük is élek és ronda 120 éves nyanya leszek,akit agyon se lehet csapni.

A lányom most 4 éves,neki mind a négy nagyszülője él,plussz 2 dédi.Kis szerencsés,de értékeli is!!!