Félek hogy a feleségem el fog válni de mégis mit tegyek?

"Ha jól számolok, most vagytok abban a kritikus 7. évben."

Mivel 7 éves a gyerek, nem jól számolsz.

Ülj le vele, és beszéljetek. Tudom, hogy nem könnyű, valószínűleg könnyes vége lesz mindkettőtök részéről, de a "nem merem elmondani" soha nem vezet semmi jóra. Ne kifogásokat keress, hanem megoldást.

Andizsuzsi: persze nem úgy értettem, hogy hónapra pontosan 7. év, de megfigyelhető, hogy sok pár éppen a 7./6.-8./ év táján jut el az első kapcsolati krízishez. Aztán lesz még több is:), de sok szakítás történik ebben a kritikus időpontban.

Én is úgy gondolom, hogy fel kellene ismerni, hogy ketten vagyunk egy egész, nem sokra megyünk a másik nélkül, de ezt tudtára is kell adni a másiknak.

életközepi válság,

ásd bele magad a neten van csomó iromány róla, csak hogy tisztábban láss....

Főleg ffiaknál de nőknél is előfordul. Minden oké, de valamiért semmi nem stimmel, kezelhetetlen...

Ha elég "okos vagy" nem lesz könnyű de a feleségeddel együtt átvészelhető,.....

Oké, el akarsz menni. De miért?

Gondolom rávágod, hogy nem tudod. Ne vágd rá. Csüccs le egy nyugis helyre, ahol senki sem zavar egy ideig. És kérdezd meg magadtól, hogy miért akarsz lelépni. Ne vágd rá a választ, hanem csukd be a szemed, és várd meg míg jön egy másik válasz. Ha semmi értelme, mert pl. az jött, hogy "mert zavar, hogy a feleségem hangosan csámcsog", akkor kérdezd meg megint: miért? miért zavar?

Előbb-utóbb eljutsz a kérdések-válaszokon át odáig amikor az egyik válaszra azt mondod, hogy AHAAAA!! Hát ez az, értem már mi bajom van!! Na azt kerested, és azon kell változtatnod.

Nem biztos, hogy ez beválik. De lehet, hogy igen.

16. válaszolóval egyetértek. Nálunk is ez van éppen, hasonló korúak vagyunk, csak gyerek nélkül. Minden megvan, minden kipipálva, most hogyan tovább? Ahogy apukám mondta mindig, "jó dolgában vész meg a kutya is". :)

Lehet, hogy nem a családodtól, hanem a saját életedtől menekülnél. Attól meg nem tudsz úgysem.

Véleményem szerint egy új hobbi, valamilyen új célkitűzés kell, tehát valami "nehézség" amit le kell küzdeni. Sokan ezt házasságtöréssel oldják meg, de ha szeretitek egymást, nem ajánlanám!

"Dante sötét erdejében "az ember életútjának felén…”

A kamaszkor és az ifjúkor határán a „ki vagyok én” és „ki szeretnék lenni”, a „mi akarok lenni” és a „ki lesz majd a társam”kérdések jelentik a szakaszhatárt. Jó esetben a válaszokat ezek után a tett, a megvalósítás követi.

A legtöbb ember 35 éves kora környékére és az azt követő évek idejére a nagy életdöntéseket már meghozta: kialakult egzisztenciája, munkája van, társat talált, sőt gyerekeket nevel. Ez az időszak az, amikor az – egészséges személyiségfejlődés útját járó – emberek már nem annyira külső célokat fogalmaznak meg, hanem egyre inkább befelé is kezdenek figyelni.

Jung szerint ez az időszak a leglényegesebb, egyben a legveszélyesebb is az ember életében. Felborulhat a lelki egyensúly, ha az eddigi mindennapi, konkrét célok és vágyak kielégítésére fordított energia nem használódik fel kulturális és spirituális célokért is. Jung volt az, aki elsőként leírta mindezek értelmében az „életközépi krízis” jelenségét.

Rossz megoldásként nem ritka a már említett korai zárás megjelenése, vagy a betegszerepbe menekülés. Nők (és néha férfiak is) mesélik, mennyire „megzuhantak” lelkileg, amikor elérték a 40. születésnapjukat. Sőt, egyszer elmesélte valaki, hogy ő a kerek születésnapjára az idegosztályon kötött ki, és a kórházban kezelték egy hétig, mert úgy élte meg, hogy ez már olyan öreg állapot, ami csak a véget jelentheti.

A lelki egészség, a kiegyensúlyozottság megtalálásában segítenek az életközépi válság megválaszolandó kérdései: „milyen mélyebb értelme volt és lehet az életemnek”, „mi a személyes küldetésem”, „milyen feladatok, célok állhatnak még előttem”? Aki ezeket a kérdéseket szembefordulva megéli, mindezzel együtt azt is egyre inkább felismeri és megérti, hogy mi a létezése célja, és miben lehet a szűkebb-tágabb világa őáltala is teljesebb."

18:02 - igazakat írtál.

Én ebben az életszakaszban kezdtem ismét tanulásba. Kihívás, lekötöttség, a munka, az életünk megszervezése - nehéz volt, de volt egy Cél, ami fitten tartott.

Aztán mielőtt a rutin miatt beletespedtem volna a munkámba, munkahelyet váltottam, új kihívásokkal, ismeretekkel.

Szóval a szürke hétköznapok, a kiszámíthatóság, a megszokás is lehet magyarázata a menekülési érzésnek. Erre a legrosszabb válasz a feleség melletti szerető tartás - szerintem. Nem méltó egyik félhez sem, és még mélyebbre húzza az embert.Szóval a kérdezőnek valami Célt ajánlanék, ami a családja mellett leköti a fölös, önsajnálatra fordított energiáit.