Titeket is kikészít mikor apósék mindig kérdezgetik, hogy hova mész?

Mi külön élünk de csak pár háznyira.

A férjemet a nagyszülei "nevelték" fel . Nagyon elviselhetetlen volt a helyzet. Az öreganyja egy vipera. Na szóval ő mindenre kíváncsi a férjem vele durvábban rendezte a helyzetet és konkrétan megmondta hogy semmi köze hozzá hova megyünk.

Nem rég anyukámék is elkezdték akik amúgy jó fejek és ők is csak pár házra laknak. Na őnekik én mondtam meg.Nem voltam durva mert elsőre is megértették a lényeget.

"Nemrég költöztünk ide mert nem bírtuk fizetni a lakás törlesztést és el kellett adni."

Basszus! Megkönyörültek és befogadtak két csődtömeget,

és még neked áll feljebb??

Mit csináljanak?

Ne szóljanak hozzátok??

Akkor meg azért írnál ide, hogy meg se kérdezik, hogy mi van veletek?!!

"Basszus! Megkönyörültek és befogadtak két csődtömeget,

és még neked áll feljebb??"

Ez kicsit durva! :S

Jó neked, ha másokat csődtömegnek nézel, ha azok nem tudnak lépést tartani a kifizetésekkel, főleg gyerek mellett. Biztos dobozban élsz, vagy olyan tökéletes életed van, hogy elképzelni sem tudod, milyen lehet anyagi problémákkal élni. Tényleg irigyellek.

Az igazi problémára visszatérve, rengeteg 'szülő' ilyen beleszólós. A páromnak pl. az anyja előttem mondta, mit fog kezdeni magával, ha ők már nem élnek. Néha érthetetlen, miért ilyen együgyüek a szülők. Talán nem tudják elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt, nem akarják elengedni, túlontúl féltik...

Az elég gáz, ha járkálnak a szobátokban, én tuti bezárnám, vagy próbálnék beszélni velük, de ez így nem állapot, nem egészséges.

És bármilyen hihetetlen, ha valakinek még albérletre sincs pénze, az nem csődtömeg.

Sajna ezen az oldalon retardáltak is szeretnek beírosgatni...:D

Minket nem, sőt engem sem. Miért nem tudsz rendesen fogalmazni?!

Tévedés vannak itt sokan és te is: nem ám egyszerű kíváncsiságról van szó, hanem nagyon durva, állandó kontrollról, ami már egy kétévesnél is durva.

Miért tűröd el? Nincs hova menni...jaj, hagyjuk már ezt!

HA akarod, mindig van hova menni - csak ugye, ehhez erő kell, a kényelmetlenség felvállalása, és akarás, hogy felnőj végre.

Az nem megy, hogy egyszerre akarsz kislány lenni, és közben panaszkodsz, hogy ronggyá kontrollálnak (azaz valójában gyerek-szerepbe tasíztanak!) 30 éves korodra.

Tessék megmondani, hogy semmi köze senkinek semmihez. És tessék szépen elköltözni, jó messzire. Ha kell, külföldre egy időre. Van neked saját lábikód, csak rá kell merni tudni állni. :)